2008. december 10., 12:272008. december 10., 12:27
„Ugye, nem is az igazi Mikulás volt a főtéri Mikulás-kuckóban? Mert ugye az igazi Mikulásnak rendes szakálla van, nem bundaszakálla, mint ennek?!” – méltatlankodott a pici lány. Fiatal anyuka ismerősömnek azonban lélegzetvételnyi időt sem hagyott, mert folytatta a sort az óvodai Mikulással, akinek vattából volt a szakálla, és azokkal a Mikulás-bábukkal, amelyek egyik-másik üzlet előtt karácsonyi dallamokra billegnek vendégcsalogatóként.
Sőt sorra vette a rokonság azon részét, akiknél „ajándékot hagyott a Mikulás”, és egyenként rákérdezett: „Anyuka, melyik az igazi Mikulás: aki nagyapáéknál felejtette az ajándékot, vagy aki tévedésből keresztmamáékhoz vitte az én ajándékomat? Vagy az lenne az igazi, aki nálunk járt?… De annak sem volt olyan szakálla, mint a bácsiknak, ráadásul a piros köpönyeg alatt farmert viselt. Anya, ugye nem visel farmert az igazi Mikulás?!”
Anyuka sápadozott a rengeteg kérdéstől, és segélykérően pislogott felém, menteném ki a kellemetlen helyzetből. Nekem viszont az jutott csak eszembe, amit hajdanán a saját gyerekeimnek mondtam, amikor ők kerekperec kijelentették: „Nincs is Mikulás!” Így hát a kislánynak is azt mondtam, amit a gyerekeimnek hajdanán, és amit nektek is most kedves kispajtások, akik talán olvassátok e sorokat, és esetleg kételkedtek a Mikulásban.
A Mikulás olyan, mint a Jóisten: nem látjuk, mégis hiszünk benne. Hiszem azt, hogy ő abból a jó világból való, amit úgy neveznek a felnőttek: örökkévalóság. Ő éppen olyan, amilyennek ti képzelitek el. Ha hosszú fehér szakállas öregapónak gondoljátok, akkor olyan; ha viszont fiatal, belevaló, farmernadrágos fickónak, akkor olyan. Fontos viszont tudni, hogy az igazi Mikulás soha nem mutatkozik fizikai valóságában senki előtt.
Ő ugyanis titokban jár-kel a világban, és minden tisztára subickolt kiscipőbe ajándékot pottyant, amíg ti arról álmodtok, milyen is ő valójában. Ha netán az idén vatta- vagy bundaszakállú, vörös köpenyes fickó járt nálatok, az csak egy kis tévedés volt a felnőttek részéről, akik ilyennek képzelik el a Mikulást. De higgyetek benne, és jövőre hozzátok is eljön az egyetlen, jóságos, igazi Mikulás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok