Makkay József

Makkay József

Eladták Európát?

2022. október 03., 10:022022. október 03., 10:02

Az emberek kapkodják a fejüket, mert ahányszor belépnek élelmiszert vásárolni az üzletekbe, minden alkalommal magasabb árakkal találkoznak. Sokak számára érthetetlen, hogy a Román Nemzeti Bank által közzétett éves inflációs adat jelenleg valamivel 15 százalék fölött van – ami a pénzintézet kelet-európai összehasonlítása szerint meghaladta a cseh, lengyel, lett és észtországi pénzromlást, és közelít a bolgár és magyar inflációhoz –, miközben azt érezzük, hogy a legtöbb termék ára jóval többe kerül.

És hogy ne csak megérzéseimre alapozzak, papírjaim között keresgélve a napokban ráakadtam egy másfél évvel ezelőtti élelmiszer-vásárlás nyugtájára, amiből kiderült a pőre valóság: a legtöbb élelmiszer szinte a duplájába kerül, talán a kenyér drágult a legtöbbet. De ha az építőiparban vagy a gazdaság más területein néz szét az ember, ott is hasonló jelenséggel találkozunk. Az elszabadult áraknak semmi nem tud féket szabni: az energiaárak robbanásával elindult öngerjesztő folyamat mindent maga alá gyűr, szemfüles gazdasági körök pedig kihasználják a lehetőséget.

Még gazdasági szakembereknek is nehéz belelátni a tőzsdéken uralkodó manipulációs folyamatokba, amelyeknek immár semmi köze nincs a piac önszabályozó képességéhez, inkább gazdasági kasztok gyors megtollasodásáról van szó, akik hatalmasat kaszálnak az orosz–ukrán háború oldalvizein. Erről szól elsősorban az energetikai ipar, ahol a különböző forrásokból előállított olcsó villamos energia árát ,,hozzáigazították” a földgázzal üzemelő erőművek többszörösen megdrágult végtermékéhez, így az összes villamos energia ára a csúcson horgonyzott le. A jelenség hatalmas profitot termel az atom-, a vízi- és a szénnel működő hőerőművek tulajdonosi köre számára.

Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államokból hazatérő iskolatársammal beszélgettem, akit elismert energetikai szakemberként arról kérdeztem, hogy a világsajtót bejáró amerikai palagáz-kitermelésnek milyen esélye van a jövedelmezőségre, hiszen a magas költségek miatt nagyságrenddel drágábban tudják értékesíteni, mint az európai vagy a szibériai földgázlelőhelyek termékét. Ismerősöm akkor annyit mondott, hogyha valami csoda nem történik, a palagáz kitermelése nem lehet jövedelmező üzlet az Egyesült Államokban sem.

Az orosz–ukrán háborúval, úgy tűnik, az „amerikai csoda” megtörtént, és az orosz földgáznál sokkal drágábban előállított amerikai fűtő- és ipari nyersanyagot tankerhajókon átutaztatva az Atlanti-óceánon akármilyen magas áron rá lehet sózni az európaiakra. Az Oroszországból immár egyre soványabban érkező földgázzal kapcsolatban felvetett brüsszeli ársapka érdekes módon még véletlenül sem merül fel az amerikai gázimporttal kapcsolatban, amelyet a Biden-kormányzat Európa megmentőjeként mutat be Washingtonban. Pedig a tavaly nyári európai földgázimport mintegy tízszeres áráért érkező amerikai cseppfolyósított földgáz barátok között is hatalmas érvágás az európai lakosság és ipar számára.

Norvégia, amely az Európai Uniónak ugyan nem tagja – így nem vállalja a közös teherviselést, ugyanakkor állampolgárai az EU-s tagság minden előnyét élvezik – gázszállítóként szintén Európa megmentőjeként tetszeleg a tavalyi ár többszöröséért értékesített földgázával. Sorolhatnánk néhány észak-afrikai vagy közel-keleti országot is, amelyek a brüsszeli bürokraták szűklátókörűségét kihasználva hatalmasat kaszálnak az európai lakosság nyomorúságából.

Nem kevés az olyan gazdasági szakértő, aki úgy látja, hogy az orosz–ukrán háború oldalvizein Európa nemzet-
államainak a meggyengítése és gazdasági tönkretétele a cél. Ez nem csak magyar szakemberek véleménye, hanem Németországban, Nagy-Britanniában vagy éppen Lengyelországban megjelenő gazdasági elemzésekből is ez derül ki. Ma már ott tartunk, hogy a világ egyik legnagyobb vegyipari kombinátja, a németországi BASF is kapuinak bezárását fontolgatja a megfizethetetlen nyersanyagárak miatt.

Ha az Európai Unió politikusai nem ébrednek fel, könnyen megeshet, hogy földrészünk üzleteiben a mostaninál sokkal drasztikusabb árcunámi söpör végig, és annyi lesz a szegény ember, mint a második világháború után. Amit a nemzeti bankok manipuláló inflációszámítása sem tud majd megváltoztatni.

2 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.