2011. november 24., 09:042011. november 24., 09:04
A felvetés megvalósulása esetén nem kellene aggódni a magyar képviselet parlamentből való kiesése miatt. Ugyanakkor vélhetően megfosztaná a romániai magyarságot attól az esélytől, hogy a románokénál nagyobb arányú szavazói mozgósítás esetén számarányánál nagyobb mértékben is részese lehessen a törvényhozásnak. De ne szaladjunk ennyire előre: a választási törvény módosítása a kormánykoalíció két vezető pártján, a Demokrata-Liberális Párton és az RMDSZ-en múlik, amelyek közül jelenleg egyiknek sem áll érdekében az, hogy a felvetés megvalósuljon.
Az RMDSZ huszonegy, zömmel kormányon eltöltött év parlamenti tapasztalatával bír, ezen időszak alatt pedig – bármilyen közhelyes is ez immár – gyakorlatilag monopolhelyzetbe manőverezte magát. Komoly kihívó nélkül hajthatott rá a magyarok szavazataira, és bár a magyar választók voksolási hajlandósága a románokéhoz hasonlóan drámaian csökkent, az, hogy versenytárs nélkül vehetett részt a parlamenti választásokon, még így is 6-7 százalék közötti eredményt jelentett számára. Parlamenti szereplőként, gyakran kormánytényezőként pedig hagyományosan egyedüli képviseletként sáfárkodik a romániai magyarságnak járó állami támogatásokkal és a rendelkezésére álló egyéb forrásokkal. Ezek elosztásának privilégiumáról pedig – mivel mind bukaresti, mind országos szinten kiterjedt apparátust és klientúrarendszert épített ki – nem szívesen mondana le.
A PDL szempontjából egyszerűbb a képlet. Nem valószínű, hogy most, amikor egy újabb magyar versenytárs is megjelent az RMDSZ-szel szemben, ezért megnőhet annak az esélye, hogy ne legyen magyar képviselet a parlamentben, meg kívánná gátolni ezt. Az EMNP felvetése tehát érdekes – megvalósulásához azonban előbb az RMDSZ-t kellene meggyőznie, hogy felvállalja, majd ezt követően az RMDSZ-nek kellene elfogadtatnia a PDL-vel. Egyik sem tűnik könnyű feladatnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok