VEZÉRCIKK – Egy dologra máris jó az igazából még el sem kezdődött elnökválasztási kampány: segít leszámolni azokkal az illúziókkal – ha voltak ilyenek –, hogy megválasztása esetén Klaus Johannis a kisebbségi kérdésekhez kisebbségi érintettséggel és empátiával viszonyuló elnök lesz.
2014. augusztus 12., 19:482014. augusztus 12., 19:48
A német származásából bámulatos politikai tőkét kovácsoló nagyszebeni polgármester nem győzi nyugtatgatni a román közvéleményt: nem kell tartania semmiféle etnikai alapú területi autonómiaveszélytől.
Az is téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a nézetével Johannis egyedül van „anyaegyesületében”, a Német Demokrata Fórumban. Bizony ott is megoszlanak a vélemények: egyesek a történelmi régiók fenntartását tartják követendőnek, mások a liberális párt régióváltozatát támogatják.
A néhány évtizede még jelentősnek tekinthető német kisebbség amúgy is alig létező viszonyban élt a magyarral, aminek részben történelmi gyökerei vannak. Erdélyben ugyanis egymás mellett, de egymástól többnyire függetlenül éltek a különböző nemzetek, és ez a németekre fokozottan igaz volt – ez volt az úgynevezett erdélyi modell. Ezért aztán míg az erdélyi magyarság külföldön is létező gyűjtőfogalom, a németeknek az a véleményük az erdélyi szász identitásról, hogy az nem exportálható.
A történelmi vonzatokon túl a jelent a magyar–német kisebbségi szervezetek közötti, ma is alig létező viszony formálta ilyenné. A székely zászló vagy egyéb hasonló szimbólumok ügye például érthetetlen az erdélyi szászok körében. Egyik vezetőjük szerint azért, mert nekik eszükbe sem jutna lobogtatni a német zászlót, tekintve, hogy az soha nem volt az övék, Erdély pedig soha nem volt a német birodalom része.
Többnyire innen fakad az értetlenkedésük is: mit akarnak a székelyek, provokálni a románokat?
A hasonló kérdések és akadályok leküzdését szolgáló magyar–német kapcsolatfelvétel viszont alig haladja meg a formális szintet. Pedig kibontakoztatásuk nemcsak arra lenne jó, hogy a jövőben ne tekintsünk hüledezve Johannis „díszkisebbségi” státusára.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!