JEGYZET – Kaptam a fináncoktól egy levelet, amit kicsit félve bontottam fel, jól emlékezve a másfél évvel ezelőtti infarktusközeli kalandomra, amikor felszólítottak, hogy fővesztés terhe mellett (ez azért túlzás!) sürgősen fizessek be 2800 lej adóhátralékot.
2014. április 22., 19:262014. április 22., 19:26
Erről aztán kiderült, hogy a hajdani jereváni rádiós viccekhez hasonlóan nem nekem kell ennyit fizetnem, hanem a szerelmetes államkassza tartozik nekem százvalahány lejjel, amit viszont csak akkor kapok meg, ha kivárom a külön emiatt benyújtott kérvény nyomán rögzített időpont elérkeztét. Máig sem kérvényeztem, remélhettem tehát, hogy ez irányban levelezget velem ismét a pénzügyi főhatóság.
De nem: legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy 1 (egyetlenegy) lej tartozásom van. Férjem napi teendőinek útjába esik az iroda, kértem, fizetné be. De elutasított azzal, hogy nem röhögteti magát egy lejért. Sebaj, ha nem, hát nem. Aztán észbe kaptam, hogy hátrébb az agarakkal, ne legénykedjek annyira, mert az adósság elkezd majd dagadni, és egy hajnalon betörnek hozzánk a sísapkások, bilincsbe vernek, majd pedig megrögzött adócsalás jogcímén rám varrnak egy-két évet.
Bementem hát a bankba, ahol számlákat szoktam fizetni, a hölgy mondta, hogy ezt csak a pénzügyi fellegvárban lehet, ám kedélyesen elpoénkodtunk azon, hogy egy lejért képesek felszólításokat küldözgetni. Aztán eszembe jutott, hogy a postán is lehet fizetni mindent, aminek vonalkódja van, próbálkoztam, de ott sem sikerült, viszont a régi ismeretségünk mián megkérdeztem a postatisztviselőt, hogy mennyibe is kerül egy ilyen levél elküldése. A válasz: 2,5 lej.
Szuper! Akkor viszont megyek a célhelyszínre, hogy legalább magam előtt büszkélkedhessek, mennyire törvénytisztelő állampolgár vagyok. Amikor a kasszánál rám került a sor, azt mondták, csak úgy lehet fizetni, ha ellenőriztetem az adataimat egy másik ablaknál. Odamentem. A bent ülő gyorsan bepityegtette, amit kellett, majd közölte, hogy fizetnivalóm 0,0 lej. Felháborodottan tiltakoztam, hogy az én papíromon 1 lej szerepel. De ő is kitartott a 0 lejnyi összeg mellett.
És ezzel véget is ért az oly ígéretesen indult egylejes kalandon. Becsaptak, olyan vagyok, mint egy eldobott sajtpapír. Amikor ugyanis a levelet megkaptam, akkor – az először talán épp József Attila által felrótt – kartotékadatnak érezhettem magam. Akit számon tartanak, akivel leveleznek. Így viszont érek-e valamit, ha még az egylejes tartozást is megtagadják tőlem?!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!