Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – A friss kávé illatára kikelsz az ágyból, beleszürcsölsz a csészédbe, és fellapozod az újságot... akarom mondani telefonod, merthogy a nyomtatott sajtó korszakának számomra most vége. Egy korszak, amit imádtam.
2023. január 01., 10:572023. január 01., 10:57
Ami számomra akkor indult, amikor még faxon kaptuk a sajtóközleményeket, amikor a sajtótájékoztatók beszélgetésbe torkolltak, amikor konkurens nyomtatott lapokkal „versengtünk”, és versenyt futottunk az idővel, hogy lapzártáig minden fontos információt továbbadjunk, hiszen az internet még gyermekcipőben járt itthon.
Tettük ezt magyarul, mert bár mindig is atipikus erdélyi újságíró voltam, úgy éreztem, a romániai magyar sajtó nem pusztán a tájékoztatást szolgálja, hanem örömforrása is annak, hogy anyanyelvünkön olvashatunk híreket, riportokat, publicisztikát.
Tettük ezt hosszú éveken át, próbálva alkalmazkodni a megváltozott fogyasztói szokásokhoz anélkül, hogy feláldoznánk szakmai elveinket. Persze a Krónika nem vész el, csak átalakul. Bizonyára már most is vannak olvasók, akik mosolyogva csomagolták ki a karácsonyi üveggömböt egy régi napilapból, nosztalgiával emlékezve vissza azon időkre, amikor a kiolvasott napilapok magasan tornyosultak a fal mellett az egyik hokedlin. Én pedig nem először búcsúzom, és bizonyára nem is utoljára. Hiszen a korszakzárás egyben egy új kezdet is. Szerencsésnek tartom magam, hogy részese lehettem egy darabka sajtótörténelemnek, és köszönöm neked, Tisztelt Olvasó, hogy éveken át beengedtél az otthonodba, hogy együtt kávézzunk.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
szóljon hozzá!