2011. szeptember 02., 14:022011. szeptember 02., 14:02
Eckstein lépése vészharangkongatásként is értelmezhető, ezzel a jól mediatizálható áldozattal próbálja meg felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét a verespataki bányaberuházás veszélyeire. Traian Băsescu ugyanis az elmúlt hetekben az eddig bizonytalan projekt első számú támogatójává vált, több ízben is vehemensen hangoztatta azon véleményét, hogy – ciánveszély ide vagy oda – a verespataki aranyat és ezüstöt mindenképpen ki kell termelni. Miután pedig éppen Eckstein volt az, aki néhány évvel ezelőtt a ciántechnológia betiltását kimondó törvényt próbált elfogadtatni a parlamentben, a lemondás természetes lépésnek tekinthető. Meg kell ugyanakkor azt is jegyezni, hogy a tanácsosi tisztségből való távozás nem csupán az államfőnek és a közvéleménynek, hanem az RMDSZ-nek küldött üzenetként is értelmezhető.
A szövetség ugyanis a jelek szerint beállt Băsescu és a PDL mögé, és úgy tűnik, immár egyáltalán nincs ellenére a környezetet jóvátehetetlenül tönkretevő, veszélyes, de jelentős anyagi haszonnal kecsegtető beruházás. Eckstein ezzel a lépéssel nyomatékosította azt a gesztust, hogy ő is aláírta azt a 77 civil szervezet által kezdeményezett, politikai felhangoktól sem mentes petíciót, amelyben Kelemen Hunor művelődési minisztert és egyben RMDSZ-elnököt ostorozzák a bányanyitás támogatása miatt. Lemondásával is jelezte, a petíció aláírása hiába verte ki Kelemennél a biztosítékot, és hiába fakadt ki a szövetségi elnök, mondván: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy oda megy, ahova akar – ő továbbra is hajlandó szembemenni a hivatalos állásponttal, ha azt károsnak tartja. Lépésével így tovább erősítette azon képet, hogy elvhű, saját útját járó politikus. Kérdés azonban, hogy mindennek mekkora a haszna. Az érdekvédelmi szervezetként indult RMDSZ egyre inkább pártként viselkedik, ennélfogva egyre kevésbé tolerálja a különutasságot – a verespataki ciános aranybánya pedig az erős politikai hátszélnek köszönhetően valószínűleg az Ecksteinéhez hasonló kamikázeakciók ellenére is mindenképpen megnyílik.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.