2009. december 09., 11:122009. december 09., 11:12
A mostani helyzet annyiban tért el az akkoritól, hogy a nagy bukaresti médiatrösztök, azaz a román írott és elektronikus sajtó túlnyomó többsége első számú közellenségnek kiáltotta ki, és hónapok óta szisztematikusan gyalázza Băsescut.
Ezek a tévék, rádiók, napilapok a médiatörvény, az újságírás, a pártatlan, objektív tájékoztatás alapvető szabályait felrúgva, hírműsorokon, politikai kibeszélő-show-kon át az újságcikkekig fáradhatatlanul azzal mosták a médiafogyasztó agyát, hogy minden földi rossznak Băsescu a neve, rá szavazni pedig egyet jelent az incesztussal. Ezerszer levetítették, órákon keresztül kimerevítve tartották a képernyőn a felvételt, amint a két lábon járó politikai public enemy állítólag állon vág egy kiskorút, a műsorokba jobb esetben díszpintynek meg-meghívtak egy politikust, elemzőt „odaátról” is a kötelező kurzust szajkózó tíz mellé, ahol a médiamogulok és vadimtudorok véleményformálói köntöst ölthettek – még a választások napján is.
Audiovizuális rendszabályok, kampánycsendsértés, büntetés – hát az meg milyen állat? És ezáltal tulajdonképpen kikövezték az agyonszidott útját, hiszen ennyi szellemi fertő és gyűlöletbeszéd után tízezreknek lett elegük abból, hogy hülyének nézik, és azt mondták: csak azért is.
De most nehogy azt higgyük, sokkal jobbak vagyunk a románoknál. A magát a nemzet televíziójának nevező Duna esti hírműsorában két héttel ezelőtt Kelemen Hunor, most szombaton Frunda György, vasárnap pedig – két órával az urnazárás előtt – Markó Béla adott útmutatást a pecsételéshez az erdélyi magyaroknak élő, egyenes adásban.
Persze az ő olvasatukban mindez csak akkor kampánycsendsértés, ha egy romániai magyar belharccal tetézett választáson ellenfelük teszi ugyanezt. A nagyobb baj azonban az, hogy miközben a román médiatörvény hatálya alól kieső budapesti csatorna nyilvánvalóan kampánycsendet sértett, elnöke szerint akkor is hasonlóképpen járnának el, ha a román és a magyar médiahatóság megállapodást köt a határon átnyúló kortesszünetről. Merthogy a Duna tévét a határon túli magyar nézők tájékoztatásáért hozták létre. Csakhogy éppen az effajta „tájékoztatásból” lett elege az embernek, Dunán innen és Olton túl.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.