2012. augusztus 27., 07:552012. augusztus 27., 07:55
Valóban, miért is akarunk mi mindig mindenkinél többet?! Nem akarunk, ez csak rémhír, tévhit, divatos szóval: hazugság. Az viszont egyáltalán nem mindegy, milyen az a kenyér, illetve a mellé feltálalt cirkusz. Mert ha túl sokba kerül, akkor inkább nem kérünk belőlük, és valami új jelszó után nézünk.
Mindez épp mostanság vált nagyon időszerűvé, amikor úton-útfélen azt hallani, hogy fél évszázadosnál is régebbi melegrekordok dőlnek halomba, s ha még csak hőség volna, némi kis záporeső, zivatar, egye fene, akár tornádó kíséretében, még azt is elfogadnók. De az aszály is olyan mértékű, hogy a hatvanöt év előtti szárazság csúcsai fölé ácsingózik. Ha pedig aszály, akkor az élelmiszerárak… Csak nem csökkennek? Jaj, miket beszélek, hát a tavalyi rekordtermés után olcsóbb lett bármi is?! Na ugye! Azoknak pedig, akik arról mernek beszélni, hogy azért voltak már a mához közelebb is hasonló évek, a félénk hangjukat elnyomja a sok károgás: ha éhen nem veszünk, de megfagyunk a télen, mivel a gatyánkat is elzálogosítjuk majd egy falatka kenyérért. Egek, mi lesz itt?! S már majdnem elragad a hírek mellől a kétségbeesés, mikor bemondják a következő újságot, ami ezúttal nem a gyomorszájunkat, hanem a halántékunkat célozza meg, lévén, hogy a legaktuálisabb politikai hajcihőt híreli.
Egyébként szóra sem érdemes, éppen mi van soron, mert mire leírom, már jön az újabb hír arról, hogy ki kit figyel és figyeltet, kit hallgat vagy lehallgat, kit szid, és kinek puszilgatja az ülepét… szóval cirkusz van bőven. S a piac törvényei szerint minél nagyobb a kínálat, annál alacsonyabb az ár. Örvendezzünk hát, és ne foglalkozzunk a felívelő élelmiszerárakkal, hiszen a cirkusz egyre olcsóbb. A hangvétel már egy ideje úgyis a piaci légy szintjén szálldos, ami természetes, hiszen a drága időt nem szabad holmi cizellált szavak keresésére vesztegetni, úgysem volna érvényes a finomkodás, csak ha mindkét fél részéről tapasztalható. Az viszont dupla pocsékolás, ami ínséges-aszályos időben megengedhetetlen luxus. Ragaszkodjunk hát nyugodtan a verbális vagdalkozáshoz, és ne feledjük: az ókori arénák közönsége akkor volt igazán elégedett, ha sok vér áztatta a porondot, sőt előfordult, hogy örömében még a kenyérről is képes volt elterelni a gondolatait.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.