2012. június 08., 11:072012. június 08., 11:07
Nem azért, hogy eleget tégy a több évtizedes hagyománynak és jó szokásodnak, és mégiscsak elküld a száz dolcsit; nem, dehogy. Azért, mert neked sem tesz már jót a tengerparti ózonlyukas napsütés, ráadásul biztos, hogy a turisztikai ügynökségek egy halom pénzt vettek ki a zsebedből. Éppen ezért gyere haza, inkább töltsd el itt ezt a hétvégét, hisz az igazi high-life nem ott a Föld túlsó oldalán, hanem itt van minálunk. Nem számít, hogy a munkanélküli-segélyem is lejárt, és szociális támogatást sem kapok, manapság mifelénk az embernek még pénzre sincs szüksége ahhoz, hogy jól éljen.
Elég, ha figyelemmel követi politikusaink választási kampányát. Ezelőtt négy évvel csak egy-egy feliratozott golyóstollat, sapkát, esernyőt szedtem össze, igaz, legalább négy-öt párttól. De most… Van már öt esőköpenyem, három, különböző méretű gumicsizmám, kétpolcnyi cukrom, tíz liter olajam, nyolc kiló puliszkalisztem, huszonkét öngyújtóm, és annyi pólóm, hogy focicsapatot tudnék belőle öltöztetni – két rend felszereléssel. A minap meg százhúsz lejes értékjegyeket is osztogattak, amiket az egyik jelölt sarki boltjában lehetett értékesíteni. De hová vegyek több élelmet, hisz így is ki kellett vernem a kamrám egyik falát! A mi kis köves utcánkról még nem is meséltem.
Tudod, az éjjel lepiskótázták, de úgy, hogy a maradék díszköveket mind nekem hagyták. Ki is cseréltem a konyhai linóleumot. Most zárom soraim, mert sietek, hogy előételként az egyik pártnál kapjak be vagy két adag gulyást, majd főeledelként egy másik alakulatnál néhány micscset meg egy sört. Aztán kimegyek a közeli park déli részébe, hogy az egyik jelölt mérje meg a vérnyomásom, utána meg rohanok át az északi oldalába, hogy a másik lásson el jogi tanácsokkal. A művelődésről sem feledkezem meg, csak azt nem tudom, hogy a ma esti hat, különböző ingyenes koncert közül melyiket válasszam? Szóval Bátyuskám, lásd be, hogy megéri hazaruccanni. Bár e hétvégére. Aztán hétfőn visszarepülsz. És magaddal viszel engem is Amerikába.
Szeretettel, unokaöcséd-keresztfiad.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.