Rostás Szabolcs
2017. május 02., 00:072017. május 02., 00:07
Most, hogy magunk mögött tudjuk a munka nemzetközi napját, a piknikezésen-grillezésen-miccsezésen túlmenően nem árt megvizsgálni kicsit, mit tartogat a bérből és fizetésből élők számára a Grindeanu-kormány által kidolgozott egységes bérezési törvénytervezet.
Helyes és üdvözlendő meggondolás, hogy az egy héttel ezelőtt a törvényhozás elé terjesztett dokumentum eltörölné a közalkalmazotti bérek között tetten érhető jelentős – és tegyük hozzá: igazságtalan – különbségeket, egyenlőtlenségeket.
Tudniillik a közszférában dolgozó mintegy 1,2 millió alkalmazott javadalmazása között óriási szakadék tátong, harmincötszörös a legalacsonyabb és a legmagasabb bér közötti különbség. Tarthatatlan például, hogy miközben az államfő 1500, a miniszterelnök pedig ezer eurót keres havonta, addig a jegybank elnökének jövedelme 15 ezer, a Pénzügyi Felügyelet vezetőjének pedig 14 ezer euróra rúg. De lényeges egyenlőtlenségek érhetők tetten „alsóbb szinteken” is: miközben a közigazgatásban és a védelem területén dolgozók átlagfizetése 500 euró, a pedagógusok és az egészségügyi alkalmazottak ennél lényegesen kevesebbet, átlagosan 322 eurót visznek haza.
Üdvözlendő, hogy a kormány megkülönböztetett figyelmet szentel az olyan ágazatok bérezése felzárkóztatásának, mint az egészségügy vagy az oktatás, mert bár az orvosok és a pedagógusok a világon mindenütt alappillérei egy társadalomnak, nálunk sajnos évtizedeken keresztül páriaként kezelték őket, még a törvényhozók speciális nyugdíjának odaítélése is fontosabb volt az orvoselvándorlás megakadályozásánál.
A szándék tehát nemes, a baj csak az, hogy nem látni, miből teremti elő a kormány a masszív béremelésekhez szükséges tízmilliárdokat. Vagy ami ugyanilyen fontos: honnan, milyen beruházások elől vonja el az ehhez szükséges pénzeket. Miközben a balliberális kormányzat öt százalékot meghaladó gazdasági növekedéssel számol idén, a belföldi és nemzetközi becslések közel sem ilyen optimisták, és három-négy százalék körüli GDP-bővülést vetítenek előre. Vagyis öreg hiba lenne Kánaánban bízni.
Ugyanakkor rengeteg ismeretlent tartogat az adórendszer jövőre, a béremelések „vastagával” egy időben bevezetni tervezett reformja, ami szakértők szerint rendkívül merész húzás lenne, és az adóbevételek jelentős megcsappanásához vezethet. Azaz üresebb zsákból kell majd többet osztogatni.
Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter annyira beindult, hogy már nemcsak a közszolgáknak ígér – helyenként 150 százalékos – béremelést, de azt is tudni véli, hogy a következő időszakban 17 százalékos nettó fizetésemelés várható a versenyszférában. Mindez elég merész elvárás egy olyan munkáltató – az állam – részéről, amelyről nem tudjuk, képes lesz-e néhány év múlva előteremteni a saját alkalmazottai jövedelmére valót.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!