HIRDETÉS
Helyes és üdvözlendő meggondolás, hogy az egy héttel ezelőtt a törvényhozás elé terjesztett dokumentum eltörölné a közalkalmazotti bérek között tetten érhető jelentős – és tegyük hozzá: igazságtalan – különbségeket, egyenlőtlenségeket.
Tudniillik a közszférában dolgozó mintegy 1,2 millió alkalmazott javadalmazása között óriási szakadék tátong, harmincötszörös a legalacsonyabb és a legmagasabb bér közötti különbség. Tarthatatlan például, hogy miközben az államfő 1500, a miniszterelnök pedig ezer eurót keres havonta, addig a jegybank elnökének jövedelme 15 ezer, a Pénzügyi Felügyelet vezetőjének pedig 14 ezer euróra rúg. De lényeges egyenlőtlenségek érhetők tetten „alsóbb szinteken” is: miközben a közigazgatásban és a védelem területén dolgozók átlagfizetése 500 euró, a pedagógusok és az egészségügyi alkalmazottak ennél lényegesen kevesebbet, átlagosan 322 eurót visznek haza.
Üdvözlendő, hogy a kormány megkülönböztetett figyelmet szentel az olyan ágazatok bérezése felzárkóztatásának, mint az egészségügy vagy az oktatás, mert bár az orvosok és a pedagógusok a világon mindenütt alappillérei egy társadalomnak, nálunk sajnos évtizedeken keresztül páriaként kezelték őket, még a törvényhozók speciális nyugdíjának odaítélése is fontosabb volt az orvoselvándorlás megakadályozásánál.
A szándék tehát nemes, a baj csak az, hogy nem látni, miből teremti elő a kormány a masszív béremelésekhez szükséges tízmilliárdokat. Vagy ami ugyanilyen fontos: honnan, milyen beruházások elől vonja el az ehhez szükséges pénzeket. Miközben a balliberális kormányzat öt százalékot meghaladó gazdasági növekedéssel számol idén, a belföldi és nemzetközi becslések közel sem ilyen optimisták, és három-négy százalék körüli GDP-bővülést vetítenek előre. Vagyis öreg hiba lenne Kánaánban bízni.
Ugyanakkor rengeteg ismeretlent tartogat az adórendszer jövőre, a béremelések „vastagával” egy időben bevezetni tervezett reformja, ami szakértők szerint rendkívül merész húzás lenne, és az adóbevételek jelentős megcsappanásához vezethet. Azaz üresebb zsákból kell majd többet osztogatni.
Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter annyira beindult, hogy már nemcsak a közszolgáknak ígér – helyenként 150 százalékos – béremelést, de azt is tudni véli, hogy a következő időszakban 17 százalékos nettó fizetésemelés várható a versenyszférában. Mindez elég merész elvárás egy olyan munkáltató – az állam – részéről, amelyről nem tudjuk, képes lesz-e néhány év múlva előteremteni a saját alkalmazottai jövedelmére valót.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
