2012. május 22., 09:262012. május 22., 09:26
A mostani szavazatszerző hajcihő legközkedveltebb (és valószínűleg legeredményesebb) fogása minden kétséget kizárólag a doktor bácsis játék. Az csak egy szelete a dolognak, hogy mindkét nagy párt az egészségügy terén elért eredményeivel nyomul – emellett az utcán is ezzel kampányolnak: mérik az emberek vérnyomását, vércukorszintjét, miegymás. És sokszor sorban állnak az „érdeklődők”.
Egészen világosan kirajzolódik az egyértelmű párhuzam a pénzszerzési céllal kialakított egészségügyi rendszer, valamint a mögötte álló gyógyszeripar, illetve a korrupt politikai osztály működése között. Mindkettő megmaradásának feltétele az, hogy elhitesse az emberekkel egyfelől azt, hogy betegek, és nem képesek a maguk erejéből meggyógyulni, másfelől pedig azt, hogy képtelenek magukat ellátni, ezért rá vannak szorulva a különböző magán- és közszolgáltatókra, illetve a politikusokra, akik ezeket a szolgáltatásokat szervezik.
Valahogy olyan ez az egész, mintha az emberek egy ketrecbe zárva ülnének, és kezüket kitartva kunyerálnának ahelyett, hogy megkeresnék zsebükben a zár kulcsát és kisétálnának. Saját példámmal tudom igazolni, az embernek nincs szüksége arra, hogy minden aprósággal orvoshoz futkosson. A magam részéről több mint húsz éve nem jártam orvosnál (a fogorvost kivéve), és kitűnő egészségnek örvendek. Ez pedig azért lehetséges, mert meg vagyok győződve arról, hogy meg tudok gyógyulni a segítségük nélkül.
Így van ez a korrupt politikusokkal is. Meg lehetne tőlük szabadulni, de nem tesszük, mert elhisszük, hogy szükségünk van rájuk. Holott szerintem a közösségek meg tudnák szervezni magukat, és békében, a környezettel harmóniában tudnának élni külső segítség nélkül is. Csak ehhez bátorság kellene, és felelősségvállalás. Ami messze nem olyan kényelmes, mint a markunk tartása, majd – ha rosszul mennek a dolgok – a mutogatás a másik emberre, a politikusra, a szomszédra vagy a kollégára.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.