HIRDETÉS
Pedig ugyanaz a kormányfő és parlamenti többség irányítja Romániát, mint május 27-e, Liviu Dragnea börtönbe zárása előtt. A hírszerzéshez közel álló tanácsadók által „megerősített” miniszterelnök azóta minden lépésével azt próbálja bizonygatni, hogy szakít a PSD elítélt exelnökének politikájával.
A „független” és „szakértő” média – pontosabban: a sajtótrösztök mögött álló tulajdonosok – a karaktergyilkosság felfüggesztésével jutalmazzák a kabinet szőke vezetőjének belesimulását a Brüsszel és Klaus Johannis elnök által elvárt „rendbe”. Ma még nehéz megállapítani, hogy ez a fehér zászlót lengető taktika hasznos lesz-e a szociáldemokratáknak az elkövetkező bő egy esztendőn belüli három fontos megmérettetésen. A „dragneatalanításon” kívül ugyanis nincs értelmezhető üzenete a PSD-nek.
A belügyminiszter és a külügyi tárcavezető minapi eltávolításával Dăncilă nemcsak a múlttal való szakítás újabb epizódját adta elő, hanem egy az egyben teljesítette az ellenzék elvárását. A külföldön szavazók sorban állása miatt támadott Teodor Meleșcanu leváltása egyben határozott üzenet az uniós intézményeknek a bukaresti irányváltásról. Nem mintha az ALDE által delegált, már 1992 és 1996 között is külügyminiszterként tevékenykedő vérbeli, de érezhetően megfáradt diplomata oly sok vizet zavart volna a külpolitikában. Meleșcanut sokszor meghaladták a nemzetközi történések, kerülte a markáns állásfoglalásokat, Dragneának engedte át a harcias üzeneteket Brüsszel felé.
Miután az RMDSZ az úzvölgyi katonai temető körüli botrányra hivatkozva felmondta az együttműködési megállapodást a PSD-vel, alapvetően megváltozott a román kormány, s így a külügyminisztérium hangneme Magyarországgal kapcsolatban, s ehhez Meleșcanu is a nevét adta, beárnyékolva ezzel korábbi jó viszonyát a magyar diplomácia vezetőjével, Szijjártó Péterrel.
Mire számíthatunk a valószínűsíthető utódtól, Ramona Mănescutól? A 46 éves politikus 2017-ben kilépett az ellenzéki PNL-ből, és átállt a kormánykoalíciót erősítő ALDE-ba. Mănescu európai parlamenti képviselőként korábban több interjúban bírálta a magyar kormányt, mivel – szerinte – valótlanul állítja a nemzetközi fórumokon, hogy Romániában gondok vannak a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával. Ugyanezért az RMDSZ-t is támadta.
Ramona Mănescu ugyanakkor az Európai Néppárt frakciójának tagjaként szembement a nagy többséggel, amikor tavaly szeptemberben tartózkodott a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentésről szóló szavazáson. A politikus – akinek férje a PNL egyik alelnöke, korábban kerületi polgármester volt Bukarestben – a jogi diploma megszerzése után a bukaresti Mihai Viteazul Nemzeti Információs Akadémián is tanult. A Victor Ponta vezette nagykoalíciós kabinetben a közlekedési tárcát irányította. Legutóbb Viorica Dăncilă miniszterelnök Egyesült Arab Emírségekben folytatott tárgyalásait készítette elő.
Politikai előélete alapján Mănescu tökéletesen beleillik a Dăncilă-kormány simulékony irányvonalába. A magyar–román viszonyban a mostani mélypontról nem lenne nehéz az elmozdulás. A váltás egy új, halvány esély.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.
A napokban tette közzé az Országos Statisztikai Hivatal (INS) az ország településeinek közművesítésével kapcsolatos adatait. A szennyvízelvezetés és az ivóvízellátás 52,7 százalékos romániai „lefedettsége” nemcsak uniós összehasonlításban lesújtó.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló ...
