Pedig ugyanaz a kormányfő és parlamenti többség irányítja Romániát, mint május 27-e, Liviu Dragnea börtönbe zárása előtt. A hírszerzéshez közel álló tanácsadók által „megerősített” miniszterelnök azóta minden lépésével azt próbálja bizonygatni, hogy szakít a PSD elítélt exelnökének politikájával.

A „független” és „szakértő” média – pontosabban: a sajtótrösztök mögött álló tulajdonosok – a karaktergyilkosság felfüggesztésével jutalmazzák a kabinet szőke vezetőjének belesimulását a Brüsszel és Klaus Johannis elnök által elvárt „rendbe”. Ma még nehéz megállapítani, hogy ez a fehér zászlót lengető taktika hasznos lesz-e a szociáldemokratáknak az elkövetkező bő egy esztendőn belüli három fontos megmérettetésen. A „dragneatalanításon” kívül ugyanis nincs értelmezhető üzenete a PSD-nek.

A belügyminiszter és a külügyi tárcavezető minapi eltávolításával Dăncilă nemcsak a múlttal való szakítás újabb epizódját adta elő, hanem egy az egyben teljesítette az ellenzék elvárását. A külföldön szavazók sorban állása miatt támadott Teodor Meleșcanu leváltása egyben határozott üzenet az uniós intézményeknek a bukaresti irányváltásról. Nem mintha az ALDE által delegált, már 1992 és 1996 között is külügyminiszterként tevékenykedő vérbeli, de érezhetően megfáradt diplomata oly sok vizet zavart volna a külpolitikában. Meleșcanut sokszor meghaladták a nemzetközi történések, kerülte a markáns állásfoglalásokat, Dragneának engedte át a harcias üzeneteket Brüsszel felé.

Miután az RMDSZ az úzvölgyi katonai temető körüli botrányra hivatkozva felmondta az együttműködési megállapodást a PSD-vel, alapvetően megváltozott a román kormány, s így a külügyminisztérium hangneme Magyarországgal kapcsolatban, s ehhez Meleșcanu is a nevét adta, beárnyékolva ezzel korábbi jó viszonyát a magyar diplomácia vezetőjével, Szijjártó Péterrel.

Mire számíthatunk a valószínűsíthető utódtól, Ramona Mănescutól? A 46 éves politikus 2017-ben kilépett az ellenzéki PNL-ből, és átállt a kormánykoalíciót erősítő ALDE-ba. Mănescu európai parlamenti képviselőként korábban több interjúban bírálta a magyar kormányt, mivel – szerinte – valótlanul állítja a nemzetközi fórumokon, hogy Romániában gondok vannak a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával. Ugyanezért az RMDSZ-t is támadta.

Ramona Mănescu ugyanakkor az Európai Néppárt frakciójának tagjaként szembement a nagy többséggel, amikor tavaly szeptemberben tartózkodott a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentésről szóló szavazáson. A politikus – akinek férje a PNL egyik alelnöke, korábban kerületi polgármester volt Bukarestben – a jogi diploma megszerzése után a bukaresti Mihai Viteazul Nemzeti Információs Akadémián is tanult. A Victor Ponta vezette nagykoalíciós kabinetben a közlekedési tárcát irányította. Legutóbb Viorica Dăncilă miniszterelnök Egyesült Arab Emírségekben folytatott tárgyalásait készítette elő.

Politikai előélete alapján Mănescu tökéletesen beleillik a Dăncilă-kormány simulékony irányvonalába. A magyar–román viszonyban a mostani mélypontról nem lenne nehéz az elmozdulás. A váltás egy új, halvány esély.