2012. január 27., 09:302012. január 27., 09:30
Hogy ennek mennyi az igazságmagva, azt döntse el mindenki saját hatáskörben. Azt viszont kijelenthetem, hogy az információtechnológiai cégek előkelő helyet foglalhatnának el azon a képzeletbeli listán, amelyen a magyar nemzet ellenségeit szedjük csokorba. Hogy miért ragadtatom magam ilyen radikális kijelentésre? Nos, azért, mert görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy a polgári jogegyenlőség jegyében anyanyelvemen intézhessem ügyeimet. Ezért kimondottan fölháborít, hogy például a nemzetközi bankok helyi fiókintézményei nem veszik maguknak a fáradságot, hogy automatáikat – amelyeken amúgy a román mellett még legalább két nyelven lehet az ügyeket intézni – magyarul is megtanítsák. Mert hát szép dolog a kozmopolitizmus, meg a globalizálódó bolygón nem árt a világnyelvek ismerete, de azért bármely multicég részéről minimum bunkóság, ha épp egy olyan nemzet nyelvére tesz magasról, amely jelentős számban és őshonos közösségként él azon a vidéken, ahol éppen profitszerzési céllal megtelepedni készül. (Igaz, ebben a tekintetben a helyi viszonyokkal amúgy sokkal inkább tisztában levő hatóságok sem jobbak.) Két bank automatája ajánlotta fel eddig a magyar nyelv használatát opcióként, ebből az egyik alanyi jogon, mivel magyar pénzintézet, a másik viszont meglepő módon egy olasz tulajdonú török bank volt. Hiába, holmi doberdók meg isonzók nem foszlathatták szét az olasz–magyar barátságot. Ám nem mindenki olyan engedékeny, mint a taljánok. Az amerikai közösségi háló például csak valami archaikus formában engedi föltüntetni szülővárosom nevét – Nagy-Váradot írhatok, Nagyváradot viszont nem, mintha a 18. században lennénk. Utána ráadásul ellentmondást nem tűrően odabiggyeszti, hogy Bihor, Romania, nehogy elfelejtsem, hol is élek. Az okostelefonom viszont még ennél is szemetebb: ha az automatikus időjárásjelző menübe beírom ékes magyarsággal, hogy a nagyváradi időjárásra vagyok kíváncsi, akkor kis gondolkodás után megkérdi, hogy ugye Oradea, ROU érdekel? Természetesen nem, te nyomorult – mormolom, de nincs választásom. Hiába ismeri a Nagyvárad nevet, nem hajlandó használni. Szóval a telefon lehet, hogy okos, de biztosan nem értelmes. A program készítői és működtetői meg még kevésbé.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.