2012. augusztus 13., 09:472012. augusztus 13., 09:47
Merthogy ez a hír mindenképpen az. Vagyis nem számít, hogy évszázadok óta az ő felmenőik kezében a jogar, ha most az alattvalóknak nehezebben megy a dolga, akkor a legtermészetesebb, hogy ők is szorítsanak néhány lyuknyit a nadrágszíjon. Ellentétben az uborkafára kapaszkodóknak azzal az eszméletlen „szabadlopási vágyával”, amit a 23-ik éve országló, magát ilyen vagy olyan előjellel hirdető hatalom közelébe lopakodó siserahad a világ szeme láttára nem átall tarhálással kielégíteni.
Egy-egy váltáskor mindig szóba kerül a lopkodó klientúra, illetve annak „kötelező” lecserélése, ami aztán sürgősen be is következik – mi viszont újfent és újfent bizonyítva látjuk a népi bölcsesség igazát, miszerint egyik kutya, másik eb, illetve hogy ne vonjam magamra az állatvédők haragját: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. De térjünk még vissza néhány szó erejéig a koronás fők dicsőségéhez – hisz amit mondani szeretnék, kimeríti a dicsőséges viselkedés fogalmát.
Azt a viselkedésmódot, amit nem gyorstalpaló tanfolyamokon, látogatás nélküli illemórákon vagy nagyban sokszorosított és ingyenesen osztogatott szórólapokon hirdetnek ilyen-amolyan guruk. Hanem ami nagyon hosszú idő alatt, rengeteg tapasztalat segítségével épül be a génekbe, és válik az emberi természet részévé. Windsorban mesélte az idegenvezető, hogy amikor húsz évvel ezelőtt leégett a kastély egy része, és a királynő a kormányhoz fordult, a Vasladynek nevezett akkori miniszterelnök asszony, azt mondta, nem az állam tulajdona, úgyhogy…
Ha viszont a királynőnek éppen nincs a helyreállításhoz elég pénze, kölcsönöznek neki, aminek fejében a turistaszezonban megnyitja a látogatók számára a kastélyt, a bevételből pedig visszafizetheti a kölcsönt: a windsori kastély a mai napig nyaranta látogatható. Egy kicsit más ez, mint az államtól elorzott villák és paloták egész serege, s a benne pöffeszkedők kivagyisága, akiket sok minden érdekel ugyan, de az „alattvalók” élete minőségének még véletlenül sem sikerül ennek az érdeklődési körnek a közelébe lop(a)kodnia magát.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.