December 5-én az ötszázezredik, könnyített úton honosult új magyar állampolgár tette le az esküt. Ezelőtt csupán négy évvel is morbid viccnek hatott volna egy ilyen kijelentés, hiszen a kettős állampolgárságról szóló, érvénytelennek bizonyult 2004-es népszavazás időpontja a nemzeti szégyen napjaként élt a köztudatban.
2013. december 05., 20:102013. december 05., 20:10
A trauma után viszont nem lehetett kevesebbel beérni a kettős állampolgárságnál, szinte kényszerhelyzet szülte azt, hiszen az önmagát nemzetinek hirdető, 2010-ben hatalomra került új kormány hitelessége forgott volna kockán, ha ennél kevesebbel beéri.
2013 december ötödike így nem az önmarcangolás napja volt, hanem ünnepi esemény. Ám mostantól az lenne az igazi, ha nem a fellengzősség, az erőltetett ünnepélyesség hangvétele uralkodna a könnyített honosítás kapcsán, hanem a mindennapi természetességé. Tekintsük magától értetődőnek, hogy határmódosítás nélkül is sikerült elérni, hogy immár a Nagyváradon vagy Szabadkán születő magyar csecsemő is magyar állampolgárként jön a világra, és úgy lehet értékes, megbecsült polgára annak az országnak, amelyben született, hogy közben a magyar nemzet teljes jogú, „pedigrés” tagja. Sokan gondolhatják persze, hogy a határok légiesedésével és a kontinens egységesülésével az állampolgárság már nem számít, csupán melldöngető magyarkodásról van szó – az ő figyelmükbe most csak a román állampolgárokkal szembeni összeurópai ellenszenvhullámot ajánlanánk.
Most végre egymás valódi megismerésének kellene következnie az anyaországiak és a határon túliak között. Annak tudatosítása, hogy egyenrangúak vagyunk, ezért nem „határontúli-simogatni” kell átjárni Erdélybe, és sem az anyaországi polgároknak, sem a pártoknak nem úgy kell ránk tekintenie, mint a sorsukba illetéktelenül beleszólni akaró, agyatlan szavazógépekre vagy a magyar közpénzeket elnyelő feneketlen zsákra.
Ha emellett azt is elfogadjuk, hogy azokat sincs joga senkinek nemzetárulónak bélyegezni, akik félelemből vagy más meggyőződésből nem kérik az anyaország állampolgárságát, vagy nem akarnak az ottani szavazáson voksolni, akkor valósulhat meg igazán a határokon átívelő nemzetegyesítés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!