Balogh Levente
2023. december 01., 09:49
2023. december 01., 09:49
Ismét eljött december elseje, a hivatalos Románia pedig ismét csak a szokásos külsőségek mellett, a szokásos lózungokkal tömjénezi önmagát a „Nagy Egyesülésnek” nevezett 1918-as gyulafehérvári román népgyűlés évfordulóján.
Bár az udvariasság és a jóérzés általában azt parancsolja, hogy ne irigykedjünk, és ne rontsuk el mások örömét, december elseje mégis más kategóriát jelent. Hiszen a hivatalos román nemzeti ünnep kapcsán nem lehet elégszer elmondani: igenis problémás, hiszen az valójában ellenünk szól, a magyarok – akik közül egymillió az ország polgára – rovására ünnepelnek.
Ennek nyomán arra sem árt felhívni a figyelmet, milyen hazugságokon is alapszik a tél első napjára időzített román nemzeti ünnep.
Az első hazugság mindjárt arra vonatkozik, hogy bármit is ért volna a nagygyűlésen a kelet-magyarországi területek elszakításáról és Romániához való csatlakozásáról a kizárólag román küldöttek által kimondott, egyoldalú döntés.
Nem lehet elégszer leírni: hiába állt elő a valós közép-európai helyzetet nem ismerő, a státusához képest megengedhetetlenül naiv Woodrow Wilson amerikai elnök a nemzetek önrendelkezéséről szóló tizennégy ponttal, az új határokat a világháborúban győztes hatalmak húzták meg a sajt érdekeik alapján. Így az Erdély, a Partium és a Bánság egy részének az anyaországtól való elszakításáról szóló döntésre vajmi kevés befolyása volt a bukaresti unszolásra összehívott gyulafehérvári román dzsemborinak – arról Párizs és London döntött a saját geopolitikai, gazdasági érdekei alapján. Pontosan úgy, ahogy például az afrikai gyarmatokon, vagy – ha már az első világháború utáni helyzetnél tartunk – a török uralom alól felszabadult közel-keleti területeken osztoztak meg.
Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok végül nem is kívánt részt venni a „rendezésben”.
A második hazugság a Romániához csatolandó területen élő, nem román őshonos közösségeknek az önrendelkezésről tett ígéret volt.
A nagygyűlésen elfogadott dokumentumban hiába szerepelt az autonómia, azt a román állam illetékesei egy pillanatig sem szándékoztak biztosítani.
Ehelyett – miközben ironikus módon szovjet nyomásra a kommunista diktatúra idején működhetett rövid ideig egy autonómnak mondott régió –, Erdély 1918-as román megszállása óta folyamatos az őshonos magyar közösség elleni üldözés, a román állami szervek a mai napig változatos eszközökkel próbálják ellehetetleníteni.
Gondoljunk csak az elrabolt ingatlanok visszaszolgáltatásának megtagadására, az anyanyelvi oktatás elleni támadásokra, a hivatalos magyar nyelvhasználat következetes elutasítására, illetve elszabotálására.
De ugyanennek a stratégiának a részét képezi az is, hogy elvették Hargita megyétől a Békási-szorost, ami egyértelműen a magyar közösség életterének, illetve gazdasági lehetőségeinek szűkítését célzó lépés.
És ehhez jönnek még az olyan kezdeményezések, mint a parlamenti küszöb emelését célzó törvényjavaslat, amelynek egyetlen célja volt: hogy a magyar közösség ne juttathasson be képviselőket a törvényhozásba.
Ne feledjük a soviniszta, szélsőséges román szervezetek ismétlődő provokációit sem, amelyek során a magyarlakta régiókba hirdetnek gyűlöletkeltő megmozdulásokat – mint például ma is Sepsiszentgyörgyön, de ebbe a sorba illeszkednek az úzvölgyi katonatemetőben megtartott magyarellenes gyűlöletszeánszok is.
De ide sorolható az a gyakorlat is, hogy az erdélyi és partiumi városok jó részében a belvárosi oszlopokat a hétköznapokon is román zászlók százaival díszítik, hogy ha már az épületek az őket építő magyar közösség jelenlétét hirdetik, legalább a piros-sárga-kék zászlóorgia jelezze, hogy ma kik is az urak.
Közben pedig a mélyromán nemzeti érzés által elborított agyú illetékesek fel sem fogják, hogy a nevetségesség menő „túlhasználattal” csupán elértéktelenítik, devalválják a nemzeti jelképeiket.
Arról nem is beszélve, hogy Románia általában véve sem lett jobb hely: miközben a kormány azon ügyködik, hogy a növekvő költségvetési hiány ellenére is osztogatni tudjon a jövőre esedékes választási szuperév előtt, az ország polgárai közül legalább négymilliónyian továbbra is inkább külföldön keresik a boldogulást, a közhangulatot pedig jól jelzi, hogy egyre erősebb támogatottsággal bírnak a szélsőjobboldali, a magyarellenességet politikájuk egyik központi elemeként „művelő” pártok.
Mindezek alapján kijelenthető: az egyik legnagyobb hazugság az Romániában, hogy az ország lakosai mindenféle diszkrimináció nélkül egyformán hazájuknak érezhetik Romániát, és együtt örülhetnek a nemzeti ünnepen.
Hiszen amíg az ország létének és a mai román nemzeti identitásnak az alapját a magyarok legyőzésében, megalázásában látják, ezt ünneplik, és nem hajlandóak egy olyan eseményt találni, és nemzeti ünneppé kinevezni, amely a mai ország összes polgára számára pozitív tartalmat hordoz – 1989. december 21-e például ilyen lehet –, addig nincs előrelépés. Sem az őshonos magyar nemzeti közösség államalkotó tényezőként való elismerése és a neki járó jogok szavatolása, sem általában véve a magyar-román közeledés terén.
Addig a román nemzeti ünnep nem egyesíti, hanem nemzetiségi alapon szétválasztja az ország polgárait, és jelentős részüket kizárja a közös országprojektből.
Persze előfordulhat, hogy éppen ez a cél.
Balogh Levente
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Páva Adorján
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Rostás Szabolcs
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
Makkay József
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
Balogh Levente
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Balogh Levente
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Rostás Szabolcs
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
szóljon hozzá!