2009. január 23., 01:092009. január 23., 01:09
Például az internet segítségével átfogó támadást indíthatunk Charles Darwin és az evolúciós elmélet ellen. Az ötlet egy, a franciaországi katolikus zarándokhelyen, Lourdes-ban élő, kegyszerárusítással foglalkozó angol hölgy fejéből pattant ki, aki férjét kérte meg egy olyan keresőprogram kidolgozására, amely kiszűri a világhálóról a hithű katolikusok elé nem való tartalmakat. Az ötletet tett követte, így megszületett a Cathoogle nevű keresőprogram, amely jobban dolgozik egy kötelességtudó inkvizítornál: ha például a Darwin szót ütik be a keresőbe, nem a világhírű angol természettudósról szóló szócikk ugrik be először, mint a „világi” keresőkben, hanem egy katolikus blog, de még az ausztráliai Darwin egyházmegyéjének honlapjára is hamarabb rákattinthat az ember, mint A fajok eredetének szerzőjére. Mindezt annak ellenére, hogy Darwin elméletével kapcsolatosan már a Vatikán is árnyalta álláspontját – igaz, a véletlenszerű evolúció még mindig szálka a klérus szemében, ezért aztán inkább az intelligens dizájn nevű fából vaskarika mellett teszi le a garast, ami elismeri a törzsfejlődést, ám továbbra is tételez egy transzcendens „tervezőt”. Így aztán az elmélet még mindig nem lép ki a vallásos meggyőződés kategóriából, ami persze nem akadályoz meg egyes fanatikus hívőket abban, hogy az evolúció „tudományos” alternatívájaként akarják oktatni. Persze bárkinek szíve joga, hogy bármiben higgyen, amiben akar, akár abban is, hogy léteznek ember formájú, szőrös lények, akik egy távoli bolygón élnek, hörgésszerű torokhangokkal kommunikálnak egymással, ám emellett kitűnő űrhajópilóták. Amikor azonban másokat is arra akar kényszeríteni, hogy ebben higgyenek, vagy megpróbálja megakadályozni a többieket abban, hogy egyéb, alternatív álláspontokat is megismerjenek, az manapság kissé pikáns. Hiszen azért az sem fordul elő mindennap, hogy hívő angol hölgyek a kínai kommunistákkal kerüljenek a barikád ugyanazon oldalára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok