2009. január 23., 01:092009. január 23., 01:09
Például az internet segítségével átfogó támadást indíthatunk Charles Darwin és az evolúciós elmélet ellen. Az ötlet egy, a franciaországi katolikus zarándokhelyen, Lourdes-ban élő, kegyszerárusítással foglalkozó angol hölgy fejéből pattant ki, aki férjét kérte meg egy olyan keresőprogram kidolgozására, amely kiszűri a világhálóról a hithű katolikusok elé nem való tartalmakat. Az ötletet tett követte, így megszületett a Cathoogle nevű keresőprogram, amely jobban dolgozik egy kötelességtudó inkvizítornál: ha például a Darwin szót ütik be a keresőbe, nem a világhírű angol természettudósról szóló szócikk ugrik be először, mint a „világi” keresőkben, hanem egy katolikus blog, de még az ausztráliai Darwin egyházmegyéjének honlapjára is hamarabb rákattinthat az ember, mint A fajok eredetének szerzőjére. Mindezt annak ellenére, hogy Darwin elméletével kapcsolatosan már a Vatikán is árnyalta álláspontját – igaz, a véletlenszerű evolúció még mindig szálka a klérus szemében, ezért aztán inkább az intelligens dizájn nevű fából vaskarika mellett teszi le a garast, ami elismeri a törzsfejlődést, ám továbbra is tételez egy transzcendens „tervezőt”. Így aztán az elmélet még mindig nem lép ki a vallásos meggyőződés kategóriából, ami persze nem akadályoz meg egyes fanatikus hívőket abban, hogy az evolúció „tudományos” alternatívájaként akarják oktatni. Persze bárkinek szíve joga, hogy bármiben higgyen, amiben akar, akár abban is, hogy léteznek ember formájú, szőrös lények, akik egy távoli bolygón élnek, hörgésszerű torokhangokkal kommunikálnak egymással, ám emellett kitűnő űrhajópilóták. Amikor azonban másokat is arra akar kényszeríteni, hogy ebben higgyenek, vagy megpróbálja megakadályozni a többieket abban, hogy egyéb, alternatív álláspontokat is megismerjenek, az manapság kissé pikáns. Hiszen azért az sem fordul elő mindennap, hogy hívő angol hölgyek a kínai kommunistákkal kerüljenek a barikád ugyanazon oldalára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok