HIRDETÉS
Akkor a helyzet még viszonylag könnyen kezelhetőnek tűnt. A kormánypárt elnöke, bizonyos Liviu Dragnea nyugalomra intett, a tárgyalásos rendezésről nyilatkozott. Aztán a román politika erős embere a rácsok mögé, a választási pofontól szédelgő PSD pedig a padlóra került. Bár Romániának hivatalosan van miniszterelnöke Viorica Dăncilă személyében, az ország irányítása gyakorlatilag megszűnt egységként működni. Erő- és érdekcsoportok harca zajlik, önjáróvá vált minisztériumok diktálnak, a politikai hullának hitt Victor Ponta közvetett módon már átvette az irányítást a PSD egy tekintélyes része felett. Hol van már a brüsszeli vezetésnek beszólogató, az RMDSZ-szel kisebbségi kérdésekben gyors kiegyezéseket diktáló szociáldemokrata pártvezetés?
A szinglivé vált RMDSZ Úzvölgyével a kitűzőjén kacsingat ugyan az ellenzéki oldal két nagyképű, egymást is kóstolgató szereplőjére, de egyelőre a fejét vesztett, bosszúvágytól fűtött hatalomnak látszó valamivel, a kilencvenes évek bűzös retorikájához visszataláló PSD-csoportokkal kell lejátssza a csatát. Nem lesz egyszerű. Dragnea kiesésével senkinek nincs félnivalója. A hadsereg, a védelmi tárca azt tesz, amit csak akar, ráadásul a minisztériumon belül is klikkek harca zajlik. Dăncilát eddig sem tekintették vezetőnek a kabinet tagjai, most viszont a büntetés veszélye nélkül nézik levegőnek a miniszterelnököt. Ebben az instabil, magyarellenességre tökéletesen alkalmas politikai helyzetben jó volt látni, hogy a romániai társadalom látható többsége megértette az úzvölgyi atrocitások forgatókönyvének aljas szándékát, a széteső hatalom romjain újjáéledni próbáló szekus provokátorok szánalmas játékát.
A magyar és román emberek higgadtsága ebben a helyzetben kulcsfontosságú volt, s az elkövetkezőkben is az lesz. A politikacsinálókat csak ezzel a hozzáállással lehet rákényszeríteni az egyetlen lehető megoldásra: a párbeszédre. Illúzió abban reménykedni, hogy „Európa” vagy a „világ” mellénk, magyarok mellé áll csupán azért, mert igazunk van. Az Európai Unió nyugati részén, a brüsszeli intézményeket irányítók közül sokan elégedetten, cinikus mosollyal veszik tudomásul a „posztkommunista” kelet-európaiak, Magyarország és Románia hajcihőjét egy temető kapcsán. Moszkvában elégedett jelentéseket írnak a külügyesek két uniós tagállam cicaharcáról. A nagy tengeren túl pedig Trump elröhögi magát és Drakulát emlegeti. Szerencsétlenségünkre, csak mi értjük, érthetjük ezt a szimbolikájában, de csattanójában is ijesztően térségbeli klasszikust.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
