Egy olyan csapatnak, amely eddig is bőségesen kapott pénzt az államtól, hiszen az évek óta masszívan veszteséges Oltchim vegyipari kombinátnál a kézilabdázó hölgyeknek valahogy mindig jutott 2-3 milliócska. Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy már nem jut, pedig, miután a hazai játékosok krémjével nem sikerült Bajnokok Ligáját nyerni, éppen most vásárolták össze Európa legjobbjait. Euróban százezres nagyságrendű szerződésekkel csábítottak Râmnicu Vâlceára a spanyol, francia, portugál, montenegrói és orosz klasszisokat – kissé populistán fogalmazva: a mi pénzünkből.
Az igazi gond az, hogy sem a szövetségnél, ahol gyakran a szabályokat is az Oltchim szája íze szerint alkották meg, sem a klubvezetésnél fel sem merül komolyan a magántőke megnyerése. A kormánynál és az önkormányzatoknál keresik a megoldást, még el is költöznének abba a városba, amely pénzelné a csapatot. És nincsenek egyedül: a futballon kívül a legtöbb sportág csapatai döntő többségben közpénzből működnek.
Ahol éppen van hajlandóság sportsikerekre költeni, ott van eredményes kézilabda-, kosárlabda- vagy röplabdaegyüttes, az sem gond, ha a polgárok adólejei jól fizetett légiósok bankszámláin kötnek ki. A női kézilabda-bajnokságban, hogy az Oltchim eseténél maradjunk, egyetlen olyan klub van, amelynél a szponzor adja a pénz javát. Az Oltchimot meg lehet menteni, de nem közpénzből.
Kirakatcsapatokra nincs szükség, ha megszűnik vagy sztárjai nélkül marad, hát majd megnyeri más, okosabban gazdálkodó klub a bajnokságot. A nyáron a spanyol bajnok Itxako és a francia Metz is tönkrement, de kézilabda nélkülük is van. Legjobbjaik éppen Vâlceára igazoltak, aligha gondolva, hogy alig pár hónap múlva megint csapatot kereshetnek. Az Oltchim csődje egyben a román sportfinanszírozás csődje is. Még akkor is, ha ezt a legtöbben, főleg éppen a legfőbb érintettek továbbra sem hajlandók beismerni. Talán újra vethetnének egy pillantást a londoni olimpia éremtáblázatára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok