2010. augusztus 26., 09:352010. augusztus 26., 09:35
Bámultam is elszántan, de csak az egy szem Esthajnal bujkált kacéran a felhőfoszlányok között. Később kitisztult az ég, csőstül érkeztek a repülőgépek, műholdak, ufók, űrszemetek. A fényszennyezés nem haladta meg a városi ember által megszokott szintet: a „kiafrancotérdekel”-skálán úgy közepes erősségű lehetett. Mondhatni a feltételek adottak voltak, de semmi... Pedig a médiában egymást túllicitálva reklámozták az eseményt, hogy most aztán pár napig csak úgy hemzsegnek majd a fénycsóvák az égen. Ehhez képest a légitársaságok és az ufók egy óra elteltével már hat-nullra vezettek, az űrszemetek pedig már behozhatatlan előnyre tettek szert. Közben unalmamban kiraktam a Decsebál, a Traján, a Viktor, a Pamélaanderszon és az Uhrinbenedek csillagképeket, és éppen Csaba királyfi ösvényén számolgattam a gödröket, amikor hirtelen...igen!...láttam egyet!...egy hamisítatlan IGAZI hullócsillagot. Jaj, istenem, mit kívánjak, mit is, mit is – izgultam. Valami jót kéne. Megvan. Pénzt! Á, nem, pénzem van, az nem jó. Akkor békét! Nem, az is hülyeség, itt most béke van, haragosaim nincsenek, az arabok meg mind terroristák. Megvan. Szeretetet! – bár ha belegondolok, dögunalom lenne, ha mindenki mindenkit szeretne. Ráadásul fellázadna a spenót, a brokkoli meg a karfiol, mert őket lehetetlen megszeretni. Ja. Több fényt! – ez a badarság meg hogy jutott eszembe? Így is alig látni a csillagokat a fénytől. Tudom már! Demokráciát kívánok az égre is!
Milyen dolog az, kérem, hogy egyes csillagok az év minden szakában láthatók, mások meg csak végigsuhannak, és azzal annyi a karrierjüknek. Itt van például ez az unalmas Esthajnal vagy a Göncölszekér meg a Fiastyúk frakciók! Ezek időtlen idők óta ott trónolnak, de a tejutat még mindig nem voltak képesek megjavítani. A csillagösvény meg egyenesen járhatatlan. Kérem, ez így nem mehet tovább. Hulljanak ezentúl ők is. Hulljon mindegyik egyenlően. Hulljon a csillagja!
Vincze Gyula
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.