2010. augusztus 26., 09:352010. augusztus 26., 09:35
Bámultam is elszántan, de csak az egy szem Esthajnal bujkált kacéran a felhőfoszlányok között. Később kitisztult az ég, csőstül érkeztek a repülőgépek, műholdak, ufók, űrszemetek. A fényszennyezés nem haladta meg a városi ember által megszokott szintet: a „kiafrancotérdekel”-skálán úgy közepes erősségű lehetett. Mondhatni a feltételek adottak voltak, de semmi... Pedig a médiában egymást túllicitálva reklámozták az eseményt, hogy most aztán pár napig csak úgy hemzsegnek majd a fénycsóvák az égen. Ehhez képest a légitársaságok és az ufók egy óra elteltével már hat-nullra vezettek, az űrszemetek pedig már behozhatatlan előnyre tettek szert. Közben unalmamban kiraktam a Decsebál, a Traján, a Viktor, a Pamélaanderszon és az Uhrinbenedek csillagképeket, és éppen Csaba királyfi ösvényén számolgattam a gödröket, amikor hirtelen...igen!...láttam egyet!...egy hamisítatlan IGAZI hullócsillagot. Jaj, istenem, mit kívánjak, mit is, mit is – izgultam. Valami jót kéne. Megvan. Pénzt! Á, nem, pénzem van, az nem jó. Akkor békét! Nem, az is hülyeség, itt most béke van, haragosaim nincsenek, az arabok meg mind terroristák. Megvan. Szeretetet! – bár ha belegondolok, dögunalom lenne, ha mindenki mindenkit szeretne. Ráadásul fellázadna a spenót, a brokkoli meg a karfiol, mert őket lehetetlen megszeretni. Ja. Több fényt! – ez a badarság meg hogy jutott eszembe? Így is alig látni a csillagokat a fénytől. Tudom már! Demokráciát kívánok az égre is!
Milyen dolog az, kérem, hogy egyes csillagok az év minden szakában láthatók, mások meg csak végigsuhannak, és azzal annyi a karrierjüknek. Itt van például ez az unalmas Esthajnal vagy a Göncölszekér meg a Fiastyúk frakciók! Ezek időtlen idők óta ott trónolnak, de a tejutat még mindig nem voltak képesek megjavítani. A csillagösvény meg egyenesen járhatatlan. Kérem, ez így nem mehet tovább. Hulljanak ezentúl ők is. Hulljon mindegyik egyenlően. Hulljon a csillagja!
Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok