2012. május 18., 10:452012. május 18., 10:45
Legfeljebb akkor, amikor már alaposan kiélősködte magát, és maradandó károkat okozott. Az történt ugyanis, hogy a csíkszeredai szovjet katonai emlékműre rövid időre, amíg az önkormányzat le nem szedette, visszakerült a még a rendszerváltás után eltávolított vörös csillag. Az önkényuralmi jelképet a helyi hegyivadász-alakulat parancsnoka helyeztette vissza.
Nem mintha bármilyen illetékessége lenne emlékművekre csillagot vagy bármilyen más égitestet rakatni, de úgy látszik, ődandártábornokságának komoly hiányérzete támadt a csillagtalan, sötét obeliszk láttán, hát cselekedett. Úgy tűnik, a komcsi romantika nemcsak Magyarországon él. Ott valamelyik magát kommunistának hirdető fantompártocska elnöke fixálódott rá a vörös csillagra.
Persze Romániában egész más volt a rendszer. Itt amolyan fasiszta kommunizmus uralkodott, amely sovén őrjöngéssel kombinálta a marxi–lenini jelszavakat, úgy, hogy a végére már nem álltunk messze attól, hogy hivatalos doktrínává váljék, miszerint az univerzumot is a négymilliárd éves román nemzet hozta létre intergalaktikus felsőbbrendű fajként. Így nem csoda, hogy egyesekben, akik annak a rendszernek a kedvezményezettjei voltak – mondjuk olyanok, akiket a magyar vidékek elrománosítására vonatkozó terv részeként katonaként magyarlakta vidékre vezényeltek, emelendő a betelepített románokban a nemzeti felsőbbrendűségi tudatot, illetve figyelmeztetésként a magyaroknak, hogy ne nagyon ugráljanak –, kimondottan nosztalgikus érzelmek horgadoznak a ’89 előtti időszak iránt.
Az sem semmi, hogy a dandártábornok katonaként épp a hősi halottak emlékét gyalázza meg, amikor felhasználja őket egy ilyen ócska színjátékhoz. Hiszen bármit is gondolunk a Szovjetunióról, Szása vagy Grisa közlegényként nem tehet arról, hogy egy gyilkos eszme szolgálatában hódító hadjáratra küldték. A halott ellenség már nem ellenség, és megérdemli, hogy emlékművét gondozzák – viszont azért azt senki sem várhatja el, hogy 45 év kommunista terror után bármely városunk központjában ott virítson a vörös csillag. Akinek hiányzik, az nyugodtan vigye haza, emeljen oltárt neki, vagy rendezzen be vöröscsillag-simogatót elaggott Ceauşescu-huszároknak és a retrófílingtől párás szemű exszekusoknak.
A normális embereket viszont hagyja békén.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.