2012. május 18., 10:452012. május 18., 10:45
Legfeljebb akkor, amikor már alaposan kiélősködte magát, és maradandó károkat okozott. Az történt ugyanis, hogy a csíkszeredai szovjet katonai emlékműre rövid időre, amíg az önkormányzat le nem szedette, visszakerült a még a rendszerváltás után eltávolított vörös csillag. Az önkényuralmi jelképet a helyi hegyivadász-alakulat parancsnoka helyeztette vissza.
Nem mintha bármilyen illetékessége lenne emlékművekre csillagot vagy bármilyen más égitestet rakatni, de úgy látszik, ődandártábornokságának komoly hiányérzete támadt a csillagtalan, sötét obeliszk láttán, hát cselekedett. Úgy tűnik, a komcsi romantika nemcsak Magyarországon él. Ott valamelyik magát kommunistának hirdető fantompártocska elnöke fixálódott rá a vörös csillagra.
Persze Romániában egész más volt a rendszer. Itt amolyan fasiszta kommunizmus uralkodott, amely sovén őrjöngéssel kombinálta a marxi–lenini jelszavakat, úgy, hogy a végére már nem álltunk messze attól, hogy hivatalos doktrínává váljék, miszerint az univerzumot is a négymilliárd éves román nemzet hozta létre intergalaktikus felsőbbrendű fajként. Így nem csoda, hogy egyesekben, akik annak a rendszernek a kedvezményezettjei voltak – mondjuk olyanok, akiket a magyar vidékek elrománosítására vonatkozó terv részeként katonaként magyarlakta vidékre vezényeltek, emelendő a betelepített románokban a nemzeti felsőbbrendűségi tudatot, illetve figyelmeztetésként a magyaroknak, hogy ne nagyon ugráljanak –, kimondottan nosztalgikus érzelmek horgadoznak a ’89 előtti időszak iránt.
Az sem semmi, hogy a dandártábornok katonaként épp a hősi halottak emlékét gyalázza meg, amikor felhasználja őket egy ilyen ócska színjátékhoz. Hiszen bármit is gondolunk a Szovjetunióról, Szása vagy Grisa közlegényként nem tehet arról, hogy egy gyilkos eszme szolgálatában hódító hadjáratra küldték. A halott ellenség már nem ellenség, és megérdemli, hogy emlékművét gondozzák – viszont azért azt senki sem várhatja el, hogy 45 év kommunista terror után bármely városunk központjában ott virítson a vörös csillag. Akinek hiányzik, az nyugodtan vigye haza, emeljen oltárt neki, vagy rendezzen be vöröscsillag-simogatót elaggott Ceauşescu-huszároknak és a retrófílingtől párás szemű exszekusoknak.
A normális embereket viszont hagyja békén.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.