2012. október 24., 08:562012. október 24., 08:56
Mondta: nézzem a csíkokat az égen, hozzátéve, hogy „nincsenek is már rendes felhők”, csak ezek a furcsa sávok. Igen, válaszoltam, a sok repülőgép szerintem sem tesz túl jót a környezetünknek, az egészségünkről nem is beszélve. Nem-nem, javított ki beszélgetőtársam, ez nem egyszerű repülőkipufogás, ez bizony a chemtrail! Nézzek csak utána… Utána is néztem, tényleg bőséges irodalma van a magyarra vegyi csíkként fordítható feltételezett chemtrailnek, melyek létrehozásának célja a népességcsökkentés (azaz az emberek irtása), valamint egyes területeken az időjárás befolyásolása (értelemszerűen nem azért, hogy jobban teremjen a kiskert). Ami mögött a világuralomra törő – egyelőre szintén a feltételezések szintjén létező – háttérhatalom áll. Mivel a mai modern, internetes világban nincs állítás cáfolat nélkül, meg is találtam hamar az elmélet párját, mely szerint az állítólag mérgezési céllal kibocsátott csíkok nem másak, mint egyszerű kondenz.
Ugyancsak olvasom, hogy miközben a légi közlekedést az utasok mindöszsze 1%-a veszi igénybe, a világszerte elfogyó üzemanyag 10–15%-át porlasztják el a repülőgépek. Magyarán a légi közlekedés nagyon pazarló, körülbelül 18-szor akkora fogyasztással jár, mint az autózás. Szintén tény – hisz szakember tollából olvasom –, hogy a kibocsátott gázok nagymértékben rongálják az immunrendszert, elősegítik az akut tüdőgyulladás kialakulását, légzőszervi károsodást, asztmát, krónikus hörghurutot okozhatnak és rákkeltők is. Emellett salétromos savat, salétromsavat képeznek, savas esőket előidézve.
Az olvasmányaim nem győztek meg arról, hogy létezik a „chemtrail-kezelés”, de afelől sem nyugtattak meg, hogy a dolog badarság úgy, ahogy van. Hisz tulajdonképpen nincs is szükség erre külön energiát pazarolni, a túlzásba vitt légi közlekedés önmagában megteszi a magáét.
Természetesnek tartjuk, hogy aki teheti – főleg kényelmi okokból – repülőgéppel utazik. És belenyugvással legyintünk egyet, ha valaki környezetszennyezésről beszél. Csak összeesküvés-elméletekkel ne jöjjenek, mert az, ugyebár, nevetséges…
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.