2013. március 07., 09:202013. március 07., 09:20
Hogy fognak beilleszkedni, egyáltalán mihez kezdenek majd nálunk? Belegondolni is rossz, hogy annyi ember egyszerűen elkezdene dolgozni, minden nap, reggeltől délutánig és csak a hétvégén lazítanának olykor. De amilyen megátalkodottak, képesek volnának még akkor is a munkahelyen ügyködni olyan mondvacsinált ürüggyel, hogy egy fontos teendőt nem sikerült időben befejezniük. Nem az ördög falra festése ez kérem, vannak pontos értesüléseim, igaz, hogy jó néhány évtizedesek, de az idő sokszor semmit nem jelent.
Érkezett egyszer a bukaresti ajtónagyüzembe két szakemberrel felszerelve egy német nyomdagép. Véletlenül pénteken jöttek, a bennszülöttek nagy örömére. Akik azt hitték, hogy aznap már nem is kell semmit dolgozni, lehet egy kicsit ünnepelni a kapitalizmus szalasztotta szakikkal. De azok nekiláttak a gép beállításának. És hajthatatlanok voltak, hiába mondogatták nekik, hogy ráér hétfőn is. Ők nem és nem, sőt még korábban sem voltak hajlandók elmenni, csak este 6-kor, ameddig tartott a munkaidejük.
Beszéltek is róluk hetekig, mint valami csodabogarakról. De hallani lehetett más városok gyáraiból is új technológiákkal érkező, nyugati(bb) munkásokról, akik a reggeli kávézás, újságolvasás, focieredmények megvitatása közben elnézést kértek ideiglenes „munka”-társaiktól, hogy nem tudnak részt venni a sztrájkjukban, de ők más szakszervezethez tartoznak. Talán soha nem jutnak eszembe ezek a fura emlékek, ha az államelnök nem mond újfent egy gyémántfoglalatra méltó aranyköpést, miszerint honfitársaink magától értetődően az újlatin államok felé veszik/vették útjukat, hisz a rokonság révén könnyebb a gyors beilleszkedés, mint az angolszász területeken.
Milyen jó, hogy emlékeztetett és göndör kacajával még meg is erősített hitemben, hogy a Milánó melletti putrisor felszámolását, a franciaországi kizsuppolást, a spanyol elégedetlenséget csak álmodtam. A valóság egészen más: most már nyugodtan alhatom, nem fognak ellepni bennünket a munkát tiltó, gyakori ünnepekre fittyet hányó, folyton dolgozni akaró, a laza bohémságtól idegen szellemiségű, buzgó kis güzük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok