2011. október 20., 08:192011. október 20., 08:19
Az eltelt bő két évtized magyar focieredményei ismeretében én inkább a magyar férfi vízilabda-válogatottal példálóznék. Annál is inkább, mert a jövő évi s mindenkori parlamenti választásokon fabatkát sem ér a „selejtezőcsoportban” elért, részvételi mandátumot nem biztosító hely. Ott ugyanis a parlamentbe való tovább-, azaz bejutást biztosító eredményt kell elérni. Ez az a feladvány, amelyet az erdélyi magyar politikumnak, akár tetszik, akár nem: meg kell oldania.
Márpedig Potápi Árpád János Nagyszalontán elhangzott megjegyzése igen megszívlelendő. Nem azért, mert a magyar nemzet együvé tartozását alkotmányosan fel is vállaló fideszes, netán magyar kormánypárti politikus szájából hangzott el, hanem azért mert fájdalmasan igaz. S mert a számok is őt igazolják. Bő – vagy talán szűk? – esztendővel a parlamenti választások előtt ugyanis jelét sem látni annak, hogy az immáron kétségbevonhatatlanul többszínűvé vált romániai magyar politikai palettán jogilag is jelen levő három alakulat között legalább moccant volna az érdemi párbeszéd szándéka. Egy-két próbálkozásról tudunk, azokat viszont leseperték a kormányzási érdekek. Ehelyett telik az idő, s a már jó ideje létező és a mi közös dolgaink rendezésére hivatott erdélyi magyar kerekasztal üres, mert a – képletes, de akár tényleges – megterítésére nem mutatkozik akarat. A sajtón keresztüli üzengetések pedig csak mérget hordoznak magukban, s nem egyebet. Isten tudja, hogy ki mit főz a maga konyháján, de egy, a magyar fociválogatottéhoz hasonló bukás esetén ne legyen majd egymásra mutogatás, sárdobálás és üzengetés, mert a bukás mindannyiunké. De mert az igazi nagycsapatoknál csak a siker az elfogadható eredmény, egy biztos: én a magyar férfipólóra és az összefogásra szavazok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok