2011. október 20., 08:192011. október 20., 08:19
Az eltelt bő két évtized magyar focieredményei ismeretében én inkább a magyar férfi vízilabda-válogatottal példálóznék. Annál is inkább, mert a jövő évi s mindenkori parlamenti választásokon fabatkát sem ér a „selejtezőcsoportban” elért, részvételi mandátumot nem biztosító hely. Ott ugyanis a parlamentbe való tovább-, azaz bejutást biztosító eredményt kell elérni. Ez az a feladvány, amelyet az erdélyi magyar politikumnak, akár tetszik, akár nem: meg kell oldania.
Márpedig Potápi Árpád János Nagyszalontán elhangzott megjegyzése igen megszívlelendő. Nem azért, mert a magyar nemzet együvé tartozását alkotmányosan fel is vállaló fideszes, netán magyar kormánypárti politikus szájából hangzott el, hanem azért mert fájdalmasan igaz. S mert a számok is őt igazolják. Bő – vagy talán szűk? – esztendővel a parlamenti választások előtt ugyanis jelét sem látni annak, hogy az immáron kétségbevonhatatlanul többszínűvé vált romániai magyar politikai palettán jogilag is jelen levő három alakulat között legalább moccant volna az érdemi párbeszéd szándéka. Egy-két próbálkozásról tudunk, azokat viszont leseperték a kormányzási érdekek. Ehelyett telik az idő, s a már jó ideje létező és a mi közös dolgaink rendezésére hivatott erdélyi magyar kerekasztal üres, mert a – képletes, de akár tényleges – megterítésére nem mutatkozik akarat. A sajtón keresztüli üzengetések pedig csak mérget hordoznak magukban, s nem egyebet. Isten tudja, hogy ki mit főz a maga konyháján, de egy, a magyar fociválogatottéhoz hasonló bukás esetén ne legyen majd egymásra mutogatás, sárdobálás és üzengetés, mert a bukás mindannyiunké. De mert az igazi nagycsapatoknál csak a siker az elfogadható eredmény, egy biztos: én a magyar férfipólóra és az összefogásra szavazok.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.