2011. június 23., 09:332011. június 23., 09:33
Jó csajos pletykálkodás kerekedik abból a történetből, hogy a dédnagymamát 13 évesen adták férjhez egy nagygazdához, és elvárták tőle, hogy vacsorát főzzön a kapásoknak. Ám, amikor a megfáradt napszámosok a ház urával hazatértek, az ebédlőasztal alá bújva találták a fiatalasszonyt, amint önfeledten babázott. A másik nagymama pedig az állandó női hiúságot példázza, hiszen a világháború kitörésének hírére azonnal szólt a cselédnek, hozza a jéghideg vizet, hogy beáztassa a lábát, mert a mindig egy számmal kisebb cipőt másként nem tudta felhúzni, márpedig menekülni mezítláb nem lehetett.
Azon viszont nagyokat kacagunk, hogy a libák minden szombaton hajnalban felültek a szekérre, mert megtanulták, hogy akkor indulnak a vásárba. A nagymama ugyanis olyan sokat kért a ludakért, hogy soha senki nem vett meg egyet sem, így a hatalmas tömött madarak minden szombaton bekirándultak a vásárba, majd este hazadöcögtek a szekéren. Hüledezni lehet, hogy az akkor pár hónapos nagymamát az akkor fiatal és bohó nagynéni kipottyantotta a pólyából, és csak akkor vette észre, hogy nincs meg az apróka kislány, amikor hazaért. A járőrőző katonák találtak rá a nagy hóban sivalkodó csöppségre, és a kaszárnyában melengették, amíg a rémült pesztonka megérkezett. A dédmama pedig nagy mozgalmi harcos volt, kiültek a dombra, és sárgöröngyökkel dobálták a sztrájktörőket. Hogy mi a sztrájktörő? Na várj csak... És azt mondtam már, amikor nagyapám hazaszökött a fogságból, és akkora volt a haja meg a szakálla, hogy a saját édesanyja nem ismerte meg, utána pedig hetekig rejtegették a padláson? Hát azért, nehogy elvigyék fogságba. És azt, hogy az üknagynéni szekérre ült, és Doberdóig ment, hogy férjét felkutassa? Doberdó Olaszországban van, és nagy csaták voltak ott nagyon régen. És megtalálta? Nem, nyoma veszett, mint sok más ezer katonának. Ezen az újramesélt történeten leginkább a nagymama lepődik meg, és óvatosan helyesbít: nem szekérrel, vonattal, nem Doberdóba, hanem Mărăşeşti-be. Az én változatom mindenképpen szimpatikusabb, romantikusabb, remélem Zsófi azt jegyzi meg, és meséli tovább. Mert így születnek a családi legendák.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!