Családi legendák

Jó csajos pletykálkodás kerekedik abból a történetből, hogy a dédnagymamát 13 évesen adták férjhez egy nagygazdához, és elvárták tőle, hogy vacsorát főzzön a kapásoknak. Ám, amikor a megfáradt napszámosok  a ház urával hazatértek, az ebédlőasztal alá bújva találták a fiatalasszonyt, amint önfeledten babázott. A másik nagymama pedig az állandó női hiúságot példázza, hiszen a világháború kitörésének hírére  azonnal szólt a cselédnek, hozza a jéghideg vizet, hogy beáztassa a lábát, mert a mindig egy számmal kisebb cipőt másként nem tudta felhúzni, márpedig menekülni mezítláb nem lehetett.

Azon viszont nagyokat kacagunk, hogy a libák minden szombaton hajnalban felültek a szekérre, mert megtanulták, hogy akkor indulnak a vásárba. A nagymama ugyanis olyan sokat kért a ludakért, hogy soha senki nem vett meg egyet sem, így a hatalmas tömött madarak minden szombaton bekirándultak a vásárba, majd este hazadöcögtek a szekéren. Hüledezni lehet, hogy az akkor pár hónapos nagymamát az akkor fiatal és bohó nagynéni kipottyantotta a pólyából, és csak akkor vette észre, hogy nincs meg az apróka kislány, amikor hazaért. A járőrőző katonák találtak rá a nagy hóban sivalkodó csöppségre, és a kaszárnyában melengették, amíg a rémült pesztonka megérkezett. A dédmama pedig nagy mozgalmi harcos volt, kiültek a dombra, és sárgöröngyökkel dobálták a sztrájktörőket. Hogy mi a sztrájktörő? Na várj csak... És azt mondtam már, amikor nagyapám hazaszökött a fogságból, és akkora volt a haja meg a szakálla, hogy a saját édesanyja nem ismerte meg, utána pedig hetekig rejtegették a padláson? Hát azért, nehogy  elvigyék  fogságba. És azt, hogy az üknagynéni szekérre ült, és Doberdóig ment, hogy férjét felkutassa? Doberdó Olaszországban van, és nagy  csaták voltak ott nagyon régen. És megtalálta? Nem, nyoma veszett, mint sok más ezer katonának. Ezen az újramesélt történeten leginkább a nagymama lepődik meg, és óvatosan helyesbít: nem szekérrel, vonattal, nem Doberdóba, hanem Mărăşeşti-be. Az én változatom mindenképpen szimpatikusabb, romantikusabb, remélem Zsófi azt jegyzi meg, és meséli tovább. Mert így születnek a családi legendák.