Két, a médiában az elmúlt napokban nagy publicitást kapott állításról is kiderült, hogy nem (teljesen) felelnek meg a valóságnak, vagy legalábbis erős fenntartásokkal kell fogadni őket. Rögtön itt van a Kolozsváron az elmúlt hétvégén bekövetkezett incidens, amelyről egy helyi román portál meg nem nevezett szemtanúkra hivatkozva azt állította, hogy etnikai indítékok alapján történt.
2017. február 27., 16:382017. február 27., 16:38
Az anyanyelvükön beszélő magyarokra támadó román agresszorról szóló leírás teljesen hitelesnek tűnt, a konfliktus akár így is történhetett volna, sajnos ugyanis az erdélyi magyarok jelentős része tanúsíthatja, hogy a hasonló esetek nem ritkák Romániában. Számtalan példával szolgálhatnánk valamennyien, hányszor nézték rossz szemmel, vagy küldtek el Magyarországra, ha magyarul beszéltünk az utcán, egyik-másik történet pedig szélsőséges esetben akár tettlegességig is fajulhatott. Úgy tűnik azonban, hogy a mostani történetnek nincs nemzetiségi színezete, legalábbis ha hihetünk a rendőrségnek és a feljelentő állításának, miszerint az összetűzést félreértés okozta. Persze tudjuk, hogy számos „félreértés” mögött nem egyszer szándékosság lapul, tiszta képet pedig akkor kapnánk, ha a történtek szenvedő alanya a nyilvánosság előtt „tenné tisztába” a dolgokat.
A másik, hasonló kérdéseket felvető eset ahhoz a közvélemény-kutatáshoz kapcsolódik, amely szerint a romániai lakosság 37 százaléka választana magyar államfőt az ország élére. Mármost nem sok derült ki az ominózus felmérés során alkalmazott módszerről, az ellenben biztos, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalata nem arra enged következtetni, hogy magyar nemzetiségű jelölt labdába rúghat az államfőválasztáson. Bár sokan a többségi társadalom nyitottságát és magas toleranciaszintjét vélik felfedezni a szász és evangélikus Klaus Johannis 2014-es elnökké választása mögött, valamennyien tudjuk, hogy közel sem megoldott a kisebbségi kérdés Romániában. Miközben a kifejezetten pártpolitikus személyiségek megítélése speciális eset, nagyon jól tudjuk, hogy az RMDSZ jelöltjei kivétel nélkül az erdélyi magyar közösség számarányának megfelelő eredményt értek el az eddigi államfőválasztásokon, és nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy pártfüggetlen, a román társadalom körében ismert és többé-kevésbé népszerű magyar ember egyhamar elnyerhetné Románia elnöki posztját. A viszonylagos etnikai béke megőrzése érdekében tehát az lesz a leghasznosabb, ha nem hisszük el kapásból, hogy minden utcai konfliktus eredője a nemzetiségi kérdés, mindazonáltal különböző kétes felmérések alapján sem hitegetjük magunkat abban, hogy hamarosan beköszönt az etnikai együttélés kánaánja.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!