Eldőlt: nemhogy az európai, de a romániai élsport számára is megszűnt létezni a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim női kézilabdacsapata.
2013. május 30., 09:432013. május 30., 09:43
Meglehet, az ország egyik legsikeresebb klubjának sírját a kiszámíthatatlan hazai gazdasági környezet, a kudarcot kudarcra halmozó, dilettantizmussal párosuló privatizáció ásta meg. Viszont a képlet akkor sem ilyen egyszerű, ha az Olt-parti város védjegyének számító csapatot szponzoráló vegyipari üzem csődjéhez alaposan hozzájárult a román állam hanyagsága is. A legnagyobb baj a mentalitással van.
Gazdasági válság ide vagy oda, felfoghatatlan, hogy a kormány, a sportért felelős illetékesek, a helyi önkormányzat, nem utolsósorban a tehetős vállalkozók miként hagynak elpusztulni egy sztárcsapatot, amelynek agóniája kísértetiesen hasonlít a magyar női kézilabda második BL-serlegét 1999-ben begyűjtő, majd a helyi vasmű összeomlása miatt ellehetetlenült álomklub, a Dunaferr hanyatlásához. Miközben sokak szerint lehetetlenség összehasonlítani a különböző sportágakban elért teljesítményt, a siker mégiscsak objektív mérce a csapatsportban. Márpedig hol áll attól bármelyik hazai labdarúgócsapat, hogy – az Oltchim 2010-es bravúrjához hasonlóan – BL-döntőt játsszon? Ehhez képest a Liga 1 számos gárdájának költségvetése meghaladja a tízmillió eurót, miközben a zsinórban hetedik bajnoki címét megszerző vâlceai gárda fennmaradásához szükséges másfél milliót nem sikerült összekaparni.
A kudarcban oroszlánrésze van a lokálpatriotizmus hiányának, közrejátszik viszont az is: a hazai társadalom többsége számára még mindig a futballeredmények a mérvadóak, a politikusok is itt látnak voksszerzési lehetőséget. Szatmárnémeti szolgáltatta erre a legfrissebb példát, ahol a helyi önkormányzat a hazai élvonalban bronzérmet nyert női kosárlabdázók büdzséjét lefaragta, míg a másodosztályba feljutott futballklubét megemelte. És akkor a központi és helyi hatóságok által épp hogy megtűrt, a lakosság körében viszont egyre népszerűbb tömegsportok támogatásáról nem is beszéltünk.
Gheorghe Hagi a közelmúltban Bukarest számára intő jelként méltatta a magyar sport állami támogatási rendszerét. Legalább egy futballlegenda véleményét illene meghallgatni...
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!