Ciános viszonyok

Nem lesz könnyű dolog a romániai magyar politikai szervezetek közötti összefogás megvalósítása – ez a következtetés vonható le azon reakciókból, amelyek a hétvégén az RMDSZ vezető politikusainak részéről hangzottak el az EMNP bejegyzése kapcsán.

Balogh Levente

2011. szeptember 19., 09:532011. szeptember 19., 09:53

Persze azt senki sem várta, hogy ovációval fogadják az új riválist, azonban egy kicsivel több visszafogottság és elegancia az RMDSZ általános megítélésének sem ártana, és a politikai párbeszédet is megkönnyítené. A hatalmon levő, de pozícióit érthető módon féltő RMDSZ most „kóstolgatja” ellenfelét, így próbálva erőt és határozottságot sugallni – a durva beszólások és az arrogancia azonban akár kontraproduktívak is lehetnek. Az első, a hétvégén lezajlott hárompárti televíziós vita például – amellett, hogy igazából egyik résztvevő sem szerepelt túl jól – nem volt a legsikeresebb az RMDSZ szempontjából.

Az ellenfelek lekezeléseként értékelhető ugyanis, hogy míg az EMNP-t és az MPP-t is az elnök képviselte, a szövetség csupán főtitkári szinten képviseltette magát. (Igaz, ennek talán az is a magyarázata lehet, hogy védeni akarják az amúgy nem a briliáns debattőri képességeiről ismert Kelemen Hunort a „kopástól”.) Szintén nem volt szerencsés Markó Béla volt RMDSZ-elnök megnyilatkozása, amelyben az EMNP-t Magyarországról érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte. Markó az ilyen nívójú megszólalásokkal tovább rombolja azt a róla kialakult képet, miszerint mindig higgadt és józan mérlegelésre képes politikus. Nem biztos ugyanis, hogy azon az SZKT-ülésen a leghelyénvalóbb retorikai fogás „ciánozni” az ellenfelet, amelyen az RMDSZ elvetette, hogy állást foglaljon a ciántechnológiás bányászat kapcsán.

Persze nem vagyunk naivak, és nem várjuk azt, hogy ne legyenek viták, hiszen azok a plurális társadalom alapvető jellemzői. A hatékony érdek-képviseleti eszközök kapcsán kialakult nézetkülönbség, valamint a hatalom és a forrásokhoz való hozzáférés megőrzésére, illetve megszerzésére irányuló szándék ütközése néha parázs összecsapásokat hoz. Az egészséges versengésen túl azonban a magyar alakulatok a parlamenti részvétel érdekében együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.