2010. január 28., 09:572010. január 28., 09:57
Mindenek előtt azt kell észrevenni, hogy amiként Budapest az egységes magyar nemzet határon túli részeként tekint az erdélyi magyarságra, úgy Bukarest is nemzetrészként tartja számon a moldovai románságot. Enyhe késéssel talán, de Bukarestben is megérett a gondolat, hogy Románia nem lehet közömbös a chişinăui politikával szemben, felelősséget visel a Pruton túli románok ügye iránt.
A román kormányzat a magyarországinál hamarabb ismerte fel, hogy a román állampolgárság határon túli kiterjesztése lehet a legszorosabb kötelék, amelyet az anyaország fel tud ajánlani határon túli nemzettársainak. Míg Románia az EU tagállama, Moldova pedig Európa egyik legszegényebb országa, a román „világútlevél” jobb életlehetőségeket kínál a moldovaiaknak, és a román nemzethez tartozást is vonzóvá teszi.
A Băsescut Chişinăuba elkísérő miniszterek hada azt is jelzi, a gazdasági lehetőségek is egyre jobban érdeklik a román politikusokat. Kezdenek ráérezni arra, hogy távlatokban gondolkodva lehetőségeket rejt a román gazdaság számára a szomszédos, gazdaságilag elmaradott terület, ahol nem állják nyelvi, kulturális akadályok a román beruházók útját. Segítheti a magyar törekvések jobb megértését az is, ha a bukaresti keményvonalasok magyarellenes érzületét a chişinăui moszkoviták ellenérzéseihez hasonlítjuk.
A hasonló problémákkal való szembesítés empátiát is ébreszthet a befogadóbb lelkületű román politikusokban a magyar törekvések iránt, de azt is eredményezi, hogy elvszerűen nem ellenezhetnek semmi olyant, amit ők maguk már megvalósítottak, vagy ami a terveik között szerepel. A párhuzamokkal mégis óvatosan kell bánni, ezek ugyanis az ellenhatást is kiválthatják. A román tudatokban ugyanis a végső cél nem más, mint Románia és Moldova egyesítése. Ha a bukaresti politikusok önmagukból indulnak ki, a párhuzamok a magyar revizionizmustól való félelmet is erősíthetik bennük.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.