Balogh Levente
2020. május 22., 11:042020. május 22., 11:04
2020. május 22., 11:092020. május 22., 11:09
Egyre tenyérbemászóbb arroganciával „kompenzálja” egyre nyilvánvalóbb hozzá nem értését a járványhelyzet kezelése terén Klaus Iohannis államfő „saját”, nemzeti liberális párti kisebbségi kormánya.
Ludovic Orban miniszterelnök igencsak magas lóról beszélt az utóbbi napokban az újságírókkal, de a polgárokkal is. Először az újságírókat osztotta ki, amiért „kellemetlen” kérdéseket tesznek fel neki – holott csak azt szerették volna, hogy fejtse ki, miért nem hétfőtől, hanem csak keddtől bírságolhatnak ismét a rendőrök a korlátozások megsértése miatt.
Legalább ennyire felháborító azonban az az arrogancia, amellyel az elmúlt hétvégén előállt helyzet kapcsán beszélt a lazításokat túlságosan is szabadosan értelmező polgárokról, az „agresszív kisebbségről”, amely csak a bírságokból ért, ezért volt szerinte szükséges a veszélyhelyzetről szóló sürgősségi kormányrendeletben ismét lehetővé tenni a szabálysértési bírságokat. Mint ahogy az is vérlázító, ahogy Klaus Iohannis államfő szikrázó tekintettel, az indulattól szinte remegő hangon fenyegeti lépten-nyomon a polgárokat azzal, hogy ha nem viselkednek jól, és nem tartják be a korlátozó intézkedéseket, akkor ismét szükségállapotot hirdet.
Szó ami szó, a hétvége kapcsán kinyitott teraszokról, tömeges bulikról, zsúfolt utcákról és boltokról szóltak a beszámolók. Ami az egészségügyi illetékesek figyelmeztetése szerint egyrészt valóban magában hordozhatja annak a veszélyét, hogy ismét nő a fertőzöttek száma. Másrészt viszont a kormánynak legfeljebb akkor lehetne joga arra, hogy így kioktassa a polgárokat, ha ő maga korrektül, a körülményekhez képest hibátlanul, koherensen és érthetően kommunikálva kezelte volna a járványhelyzetet.
Ugyanakkor a kabinet teljesítményét nézve, talán nem túlzás azt mondani: inkább a tevékenységük ellenére, mintsem annak köszönhetően, jórészt a korlátozó intézkedéseket a szükségállapot idején nagy többségükben betartó állampolgárok jóvoltából sikerült elkerülni az olaszországihoz vagy spanyolországihoz hasonló súlyos helyzetet. Még mindig nehezen érthető, hogyan maradhatott a tisztségében az ortodox híveket a görögkeleti húsvét idejére egy, az ortodox egyházzal megkötött különalku nyomán a járvány és a kijárási korlátozás kellős közepén majdnem utcára küldő belügyminiszter.
Annak kapcsán pedig, ahogy a kormány egyik ballépést a másik után követte el a szükségállapot feloldása és a veszélyhelyzet közötti átmenet, illetve a veszélyhelyzet menedzselése terén, politikai szakértők és tanácsadók vélhetően még hosszas évekig fognak tanulmányokat írni arról, hogyan nem szabad egy kabinetnek eljárnia. Az egymásnak egy napon belül többször is ellentmondó nyilatkozatok, a bírságokról szóló, pancserül kidolgozott és emiatt az alkotmánybíróság által elkaszált sürgősségi kormányrendelet, majd a veszélyhelyzetről szóló törvénytervezet túl kései kidolgozása, amely lehetetlenné tette, hogy az idejében hatályba lépjen, elképesztő hozzá nem értésről tanúskodik.
Iohannis államfő kirohanásai pedig, amellyel a balfék kormány tökéletlenkedéseiről próbálja elterelni a figyelmet, egyenesen szánalmasak. A korlátozások betartásáról szóló általános mantrákon és a riogatáson, fenyegetésen kívül képtelen másra, mint hogy ide-oda vagdalkozzon, hol az ellenzéki PSD-re próbálva hárítani a felelősséget Orbanék szerencsétlenkedéséért, hol a magyarokra. (Ez utóbbi lépéséért most legalább elnyerte a méltó megtorlást: a diszkriminációellenes tanács megbírságolta. És itt most nem az ötezer lejes összeg a lényeg, hanem az, hogy az erre hivatott testület kimondta: az „európai” Iohannis gyűlöletbeszédet használt a magyarok ellen. Ugyanakkor tanulságos, hogy a bírság ürügyet biztosított Iohannis és a PNL számára, hogy a parlament, az alkotmánybíróság és az ombudsman után újabb demokratikus intézmény ellen indítson frontális támadást).
Ilyen körülmények között nincs miért csodálkozni, ha a polgárok immár nem fegyelmezettek. Elvégre ha azt látják, hogy azok, akiknek a válságos időkben az országot kellene irányítaniuk, és meg kellene óvniuk a polgárok egészségét, összevissza kapkodnak, ostobaságokat nyilatkoznak, láthatóan fogalmuk sincs, hogyan kell kormányozni, még egy sürgősségi rendeletet vagy egy törvényt sem képesek jól, illetve időben kidolgozni, és három teljes napra a lovak közé dobják a gyeplőt, az emberek nem érzik úgy, hogy hihetnek a kormánynak, hogy bízhatnak benne. A fegyelmezetlenkedés, a túlzott lazulás nem a semmiből jött – az jórészt a kormány fejvesztett kapkodásának az eredménye.
A baj csak az, hogy a kormányt az ilyesmi miatt a polgárok nem tudják megbírságolni. Illetve a maguk módján mégiscsak de. Az év végén, az urnák előtt.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
3 hozzászólás