2011. június 20., 09:362011. június 20., 09:36
Egyre megalapozottabbnak tűnik az a hipotézis, miszerint az államfő közigazgatási stratégiájának felkarolása révén a demokrata-liberálisok tulajdonképpen koalíciós partnerüket, az RMDSZ-t kívánják sakkban tartani. Az Emil Boc kormányfő vezette alakulat már jó előre tudta, hogy az erdélyi magyarság beolvasztását eredményező „mamutmegyés” regionalizáció nem nyerheti el az RMDSZ támogatását, erőltetésével viszont sikerül elérni a kisebbségi törvény elfogadását – vagy legalábbis annak elhalasztását – úgy, hogy közben fennmaradjon a koalíció. Hogyan lehetséges ez? Nyílt titok immár, hogy az RMDSZ-nek tett ígéret, a szövetséggel kötött paktum ellenére a PDL nem kívánja felvállalni a kisebbségek jogállását szabályozó törvény megszavazásának és az ezzel járó szavazatvesztés (természetesen a nacionalista románok voksairól van szó) ódiumát. Ezt bizonyítja az is, hogy a bizottsági vitán a demokraták is sorozatosan keresztbe tesznek a jogszabálynak.
Éppen ezért a szövetséggel szembeni „engedményként” Bocék hajlandóak lesznek jegelni a régióátszervezés témáját, ennek fejében azonban egyértelművé teszik Kelemen Hunorék számára, hogy egy időre elfelejthetik a kisebbségi törvényt. És megtehetik, hiszen tudják, hogy az RMDSZ-nek meg van kötve a keze: a koalíciót nem rúghatja fel, mert ellenzékben számára nem terem babér, a román balliberálisok túlsúlya közepette pedig nem rúg labdába. A szövetség számára várhatóan az az egyetlen „vívmány” marad, hogy választóinak felmutathatja: sikerült megakadályoznia egy, a magyar közösséget létében veszélyeztető intézkedés gyakorlatba ültetését. Másrészt a régióügy kapcsán zajló magyarellenes hisztériából egyértelműen kitűnik, mennyire létfontosságú az erdélyi magyarság számára, hogy a románság minimális, de tényszerű ismereteket kapjon a közösség történelméről, kultúrájáról. Ezért kellene megfontolni választható tantárgyként beilleszteni a romániai tanrendbe a magyarok, székelyek (de ugyanígy a szászok, zsidók) történelmét, hogy legalább a következő nemzedék ne fújhassa, mint a pereces, a „Székelyföld nem létezik” buta tézisét.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!