Borzalomhajsza

Igen ám, de a terepre kikerülés előtt olyanok okítják őket, akik az egészségügyhöz alig-alig értenek, és legtöbbször arról beszélnek, hogy a televíziózás Alfája és Ómegája a nézettségi mutató, a rating. Leggyakrabban ugyancsak ők „reejtingnek” ejtik ezt a már-már fiktív számadatot, ami leginkább a sötét szobában kergetett fekete macskához hasonlít, de általában erre fogják a kapott támogatási és reklámpénzek beáramlását.

A gyakornok pedig nekiveselkedik a ratinghajszának, a borzalmasabbnál borzalmasabb hírek felhajtásának. Lecövekelnek a kórházak elé, s ha kijön a szóvivő, letámadják gügyénél gügyébb kérdéseikkel. Az orvosi titoktartásról mit sem tudva, nem hagynak neki békét, mennek utána, keresztkérdéseknek szánt csúcsostobaságokkal zaklatják. Mert „profi” televíziósok akarnak lenni, mindennapi borzalommal kiszolgálni a nézőket.

Egy komoly gazdasági műsort nemrég hirtelen azzal szakítottak meg, hogy remegő hangon bejelentették: az egyik állatkertben egy tigris letépte egy látogató karját. Talán tíz perc sem telt el, és máris jött a helyreigazítás, miszerint a látogató simogatási szándékkal (!) túl közel ment, és a nagymacska viszonozni akarván a kedvességét, egy kicsit megkarmolta az arcát. De karletépésről szó sincs. Hasonló „brékingnyúzás” volt akkor is, amikor egy ötven körüli, jól ismert politikusról mondták be, hogy súlyos agyérgörccsel került az intenzív osztályra. Azonnal el is kezdték mondogatni, hogy a sok stressz, meg a sok sokk… hogy be kelljen jelenteni: nem ő, hanem nyolcvanon felüli édesapja került kórházba.

Aki emlékszik még a jereváni rádiós viccekre, azoknak máris beugrott a „nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, és nem nyerte, hanem lopta” poén. Aki viszont túl fiatal ezekhez a csattanókhoz, ám titkon a fenti „profizmusra” vágyik, annak figyelmébe ajánlom a papokat, hiszen a gyóntatószék homályában sokszor a műtőkénél hátborzongatóbb szörnyűségek is elhangzanak, igaz, hogy a gyónási titkot is sokkal többen ismerik, mint az orvosi etika titoktartási alapszabályát.