VEZÉRCIKK – Bár Victor Ponta már szerdán diadalittasan beharangozta, hogy sikerült „megszereznie” Románia számára a regionális fejlesztésért felelős EU-biztosi tisztséget, a helyében nem innánk előre a medve bőrére.
2014. szeptember 03., 22:092014. szeptember 03., 22:09
Először is Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság új elnöke csak csütörtökön hallgatja meg a posztra javasolt Corina Creţut, akinek komoly kihívója van az ugyanerre a brüsszeli tárcára hajtó cseh Vera Jourova regionális fejlesztési miniszter személyében.
Mindkét jelölt számára vitathatatlan előnyt jelent a neme, miután Juncker már korábban felszólította a tagállamokat, hogy női jelölteket nevezzenek ki a biztosi tisztségekre. Magától értetődő, hogy az alapvető emberi jogokat zászlajára tűző EU-ban hangsúlyt kell fektetni az esélyegyenlőségre, a nők ilyen fajta „erőltetett előmenetele”, a szakmai szempontok háttérbe szorítása azonban könnyen kontraszelekcióhoz vezethet.
Creţu esetében ennek sajnos hatványozottan fennáll a veszélye. Bár Ponta számára a junckeri direktíva kapóra jött arra, hogy az eddig Romániát megillető mezőgazdasági EU-biztosi posztot betöltő – nem mellékesen Traian Băsescu által támogatott – Dacian Cioloşt félreállítva pártja EP-képviselőjét juttassa az Unió végrehajtó testületébe, megtörténhet, hogy Bukarest felsül ezzel a választással.
Amellett, hogy nem tudni, miként lesz képes majd kamatoztatni gazdasági kibernetikai tanulmányait regionális biztosként, Ion Iliescu exállamfő volt szóvivője ama politikusok közé tartozik, akiknek pályafutásuk során semmilyen maradandót nem sikerült letenniük az asztalra. A magyarellenesség és az autonómiatörekvések elleni kirohanások terén (lásd Tőkés László érdemrendjének ügyét) azonban élen járt, miközben nem kerülték el a botrányok sem.
Creţuról tavaly kiderült, hogy gyengéd szálak fűzték Colin Powell volt amerikai külügyminiszterhez, és az állítólagos románc kapcsán a Romániából 1978-ban dezertált Ion Mihai Pacepa tábornok azt állította: a szociáldemokrata politikus az orosz titkosszolgálatok kéme, az amerikai diplomácia egykori vezetőjével pedig moszkvai megrendelésre fűzte szorosabbra a viszonyát. Mit mondjunk: megdönthetetlen érvek szólnak a kinevezése mellett...
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!