2012. március 14., 09:172012. március 14., 09:17
Ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy a leendő magyar nyelvű karon belül angol nyelvű képzés is lesz – ráadásul Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfő a német nyelvű oktatást is támogatná –, olyan nyitásnak lehetünk szemtanúi, amely megpróbálja elütni azoknak a sovén felhangoknak és támadásoknak az élét, amelyek mindeddig nagyban hozzájárultak e kérdés megoldatlanságához.
Lám, miként fenekedik az ellenzék a voltaképpen még meg nem született kormányhatározat ellen. Ha viszont onnan közelítjük a kérdést, hogy az Ungureanu-kormány megoldáskereséséhez hasonló kezdeményezések buktak már el ebben az országban, semmi sem szavatolja, hogy a tíznapos közvita végén valóban megszületik a marosvásárhelyi gyógyászképzés magyar karát – az egykori nagyhírű és kiváló szakemberek seregét adó magyar nyelvű orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemnek legalább egy részét – visszaállító kormányhatározat.
A régóta megoldásra váró helyzet mindenki számára elfogadható rendezését valószínűsítő első lépés mindenesetre azt sugallja, hogy egyetemi autonómia ide vagy oda, az nem azonos a korlátlan hatalommal, és bizony, vannak olyan horderejű kérdések, amelyek meghalad(hat)ják az egyetemi szenátus jogkörét; a központi kormányzatnak pedig rendelkeznie kell annyi beleszólással, hogy az ilyen kérdéseket megoldja. Márpedig a MOGYE magyar kara, ezzel együtt az angol nyelvű képzés beindítása ilyen horderejű, a romániai magyarság szemszögéből nézve valóban nemzetstratégiai kérdés.
Mert a minden szintű anyanyelvű képzés, ezzel együtt a szaknyelv anyanyelvű ismerete s az anyanyelvű orvos-beteg kommunikáció, nem utolsósorban a magyar és a nemzetközi szakmai porondra való nyitás felettébb szükséges és hasznos voltát ecsetelni felesleges. Az óvatos reménykedés közepette azért nem volna jó szem elől téveszteni, hogy a MOGYE magyar kara ügyében körvonalazódó megoldásnak alighanem meglesz az ára. Verespatak ügye márpedig még tisztázatlan. Bizakodjunk.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.