2010. január 26., 09:452010. január 26., 09:45
A jó szándékú tanácsok osztogatását természetesen a lányom sem ússza meg, neki is mindig elmondom a mondókámat, azaz mondanám, ha ő meg nem előzne még mielőtt szóhoz jutnék.
„Igen, tudom, vigyázzak a pénzemre, a személyimre, ne tegyem a táskámban felül a pénztárcámat satöbbi, satöbbi – ismerem a szöveget” – szajkózza rögtön a búcsúpuszi után, mert tudja, ilyenkor szoktam „hagyakozni”, azaz mindenféle útra való tanáccsal ellátni. Azonban a minap, amikor Csíkszeredában jártam, egy ügyeskezű „zsebes” engem is megszabadított a pénztárcámtól, benne némi pénztől, de legfőképp a személyi igazolványomtól és a bankkártyámtól.
A hiányt azonban csak itthon vettem észre, amikor a boltban fizetnem kellett a kenyérért meg néhány apróságért, amit vásároltam. Még szerencse, hogy a táska titkos zsebében volt egy kis dugipénzem és így csak egy kicsit pironkodtam, de legalább nem égtem le, mint Zetelaka. Hazatérve próbáltam visszapörgetni az eseményeket, mikor, hol vettem elő a pénztárcát, és netán nem voltam-e figyelmetlen, amikor szendvicset vásároltam a csíkszeredai állomás gyorsbüféjében.
Sőt még a lányom egyik kedves csíki barátját is megkértem, érdeklődjön az elveszített értékeim felől az állomáson. Hasztalan... A pénztárca nem került meg, és minél többet gondolkodtam rajta, annál erősebb lett a meggyőződésem, hogy a vonaton az a nagybajuszú – bizonyos nemzeti kisebbségi csoporthoz tartozó – termetes férfi ügyeskedte ki a táskámból, amikor a nagy tömegen négy-öt alkalommal is átpréselte magát. Vélhetőleg amíg mindenki amiatt morgolódott – köztük én is –, „minek gyurakodik, hiszen nincs hely sehol”, ő gyakorlott ujjakkal kotorászott a táskákban, és minden kézügyben lévő értéket elemelt.
„Hát így jártam…” – panaszkodtam a lányomnak, aki együttérzően hümmögött és sajnálkozott, de félszóval sem korholt vagy szidott. Pedig, ha fordítva történik a dolog, hogy meg tudtam volna mondani a magamét: „Hányszor megmondtam fiam/lányom, vigyázz az értékeidre, de neked mondhat az ember, mert a füledet sem mozdítod! Lám, most is, ha vigyáztál volna…” És így tovább…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok