2009. január 28., 00:292009. január 28., 00:29
A Demokrata-Liberális Párt vezére a tanárok 50 százalékos béremelése mellett érvelt az idézett szavakkal, amikor Călin Popescu-Tăriceanu vitatható módszerekkel halasztotta a választások utánra a béremelési törvény életbeléptetését. Boc azt is hozzátette, csak politikai akarat kérdése, hogy a tanárok már a következő hónaptól megemelt fizetést vigyenek haza. Három hónap sem telt el azóta, és immár a Boc-kabinet tanúsíthatná, hogy miként kell alkalmazni a törvényeket, a béremelést megszavazó pártoknak kellene demonstrálniuk, hogy van politikai akarat, mi több, az oktatási tárcát éppen az az Ecaterina Andronescu vezeti, aki annak idején kezdeményezte a béremelést a parlamentben. Egy normális világban a tanárok már azon gondolkozhatnának, mire költsék a többletet. Ehelyett, akik ellenzékben tűzzel-vassal küzdöttek a béremelésért, hatalomra kerülvén arra készülnek, hogy fél évre befagyasszák a közalkalmazottak béreit, és csak az év utolsó hónapjaiban csurrantsanak-cseppentsenek valamit; azt is csak feltételes módban és három részletben. Ritka az a pillanat, amikor ennyire tisztán rajzolódik ki a politikusok cinizmusa. Bocék még azt is fölöslegesnek tartják, hogy valami hihető magyarázatot találjanak ki a 180 fokos fordulatukra. A szégyenérzetnek a legparányibb jelét sem mutatják, pedig százezrek vágyait használták fel eszközként a politikai ellenfél ellehetetlenítésére, a bizalommal durván visszaélve szerezték meg a hatalmat biztosító szavazatokat. Most egy ország népének mutatnak fityiszt. Persze, tudjuk, hogy a gazdasági világválság elérte Romániát, és ilyenkor a nadrágszíj-megszorítás szolgálja a hosszú távú érdekeket. De így volt ez novemberben is, amikor az idézett mondat elhangzott. Annyi biztos, a balekségéről, az életképtelenségéről tesz bizonyságot a nép, ha hagyja maga fölött uralkodni, és nem sodorja el a gátlástalan, cinikus kalandorokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok