2009. január 28., 00:292009. január 28., 00:29
A Demokrata-Liberális Párt vezére a tanárok 50 százalékos béremelése mellett érvelt az idézett szavakkal, amikor Călin Popescu-Tăriceanu vitatható módszerekkel halasztotta a választások utánra a béremelési törvény életbeléptetését. Boc azt is hozzátette, csak politikai akarat kérdése, hogy a tanárok már a következő hónaptól megemelt fizetést vigyenek haza. Három hónap sem telt el azóta, és immár a Boc-kabinet tanúsíthatná, hogy miként kell alkalmazni a törvényeket, a béremelést megszavazó pártoknak kellene demonstrálniuk, hogy van politikai akarat, mi több, az oktatási tárcát éppen az az Ecaterina Andronescu vezeti, aki annak idején kezdeményezte a béremelést a parlamentben. Egy normális világban a tanárok már azon gondolkozhatnának, mire költsék a többletet. Ehelyett, akik ellenzékben tűzzel-vassal küzdöttek a béremelésért, hatalomra kerülvén arra készülnek, hogy fél évre befagyasszák a közalkalmazottak béreit, és csak az év utolsó hónapjaiban csurrantsanak-cseppentsenek valamit; azt is csak feltételes módban és három részletben. Ritka az a pillanat, amikor ennyire tisztán rajzolódik ki a politikusok cinizmusa. Bocék még azt is fölöslegesnek tartják, hogy valami hihető magyarázatot találjanak ki a 180 fokos fordulatukra. A szégyenérzetnek a legparányibb jelét sem mutatják, pedig százezrek vágyait használták fel eszközként a politikai ellenfél ellehetetlenítésére, a bizalommal durván visszaélve szerezték meg a hatalmat biztosító szavazatokat. Most egy ország népének mutatnak fityiszt. Persze, tudjuk, hogy a gazdasági világválság elérte Romániát, és ilyenkor a nadrágszíj-megszorítás szolgálja a hosszú távú érdekeket. De így volt ez novemberben is, amikor az idézett mondat elhangzott. Annyi biztos, a balekségéről, az életképtelenségéről tesz bizonyságot a nép, ha hagyja maga fölött uralkodni, és nem sodorja el a gátlástalan, cinikus kalandorokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok