A miniszterelnöki posztról meglepően hirtelen lemondott, avagy Klaus Iohannis államfő által lemondatott Ludovic Orban ugyanis ráeszmélt: ha nem lép egy határozottat, búcsút inthet politikai karrierjének. Miután a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) magának akarja a képviselőház elnöki posztját, Orbannak csak a pártvezetés maradna, ami nemcsak egy Dragnea-féle kormányzás irányába mozdítaná el az új koalíciót, hanem a PNL berkein belül felbátorítaná az Orbanért eddig sem rajongó csoportokat. Orban – korábbi hibáját kiköszörülendő – a legjobb védekezés a támadás taktikájával élt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy visszatapsoltatná magát a kormány élére. Terve némileg váratlan akadályba ütközött.

Az USR gátlástalanságáról és agresszivitásáról már sokan sokat írtak. A párt igazi arca viszont most, a hatalom kézzelfogható közelségében rajzolódik ki. Az európai parlamenti választásokon elért, valóban kiemelkedő eredmény után Emmanuel Macron francia elnök romániai csatlósai halványan teljesítettek a helyhatósági megmérettetésen, a december eleji parlamenti választásokon pedig a rendkívül alacsony szavazói részvétel mellett elért tizenöt százalékos támogatottságuk a kudarc miatti magukba fordulás időszakának kezdetét is jelenthette volna. Határtalan önbizalma és arroganciája viszont egészen más irányba mozdította el az USR-es csapatot. Jelen pillanatban nem a leendő koalíció legnagyobb pártja, a PNL alakítja a történéseket, s Iohannisnak sem sikerül főszereplővé válnia.

Az irányítást az USR vette át. A Barna–Cioloș-páros kizárólag saját érdekei szerint sakkozik, azaz egy olyan gyenge miniszterelnök kijelölésébe próbálja belekényszeríteni a PNL-et, aki mögött könnyen kiéleződhetnek a nemzeti liberálisok belső ellentétei. Ezért szeretnék kormányfőnek Cîţut Orban helyett. Az USR a teljes hatalmat akarja négy év múlva, s e vágy által vezérelve teszi meg most tétjeit.

Minden valószínűség szerint a koronavírus elleni vakcina hamarabb megérkezik Romániába, mint az új miniszterelnök a Victoria-palotába. Mivel a PNL–USR–RMDSZ hármas koalíciójánál életszerűbb alternatíva nem létezik, előbb-utóbb létrejön valamiféle megegyezés. Előbb-utóbb és ideig-óráig. A párhuzamként sokat emlegetett 1996-os Román Demokratikus Konvenciót egy ideig a viták ellenére közös nevezőre kényszerítette az 1989-es forradalom után először legyőzött posztkommunisták ellenzékbe tartása. A PNL-et és az USR-et semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy hatalmi pozícióban pillanatok alatt egymás lekaszabolásába kezdjenek. Jóval hamarabb fogunk megszabadulni a vírustól, mint a bukaresti politikai életen hosszú évek óta eluralkodott instabilitástól.