2012. február 09., 10:382012. február 09., 10:38
A demokrata-liberálisok új arcokkal, fiatal és dinamikusnak ígérkező csapattal igyekeznek új kabinetet alakítani, egyértelműen jelezve, hogy közel fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt tiszta lappal kezdenék el a Boc-kormányzás – valóban elkerülhetetlen, de tengersok fájdalmat és ekképpen közutálatot kiváltó – megszorításai miatt megcsappant politikai tőkét visszaszerző munkát. Figyeljük csak meg, hogy az Ungureanu-kormány javasolt összetételében egyetlen Boc-miniszter sem szerepel, ami eléggé világosan jelzi, hogy a PDL – legalábbis egyelőre – háttérbe sorakoztatja azokat a (főbb) szereplőket, akik a leköszönt kabinet tagjaiként akarva-akaratlanul részesei voltak a kormány, közvetetten pedig a párt bizalomvesztésének.
Logikusnak tűnő húzás, főleg olyan körülmények között, hogy az állítólag enyhén növekvő gazdasági mutatók lehetővé tesznek némi kiigazítást a közalkalmazottak bére és a nyugdíjak terén. Aminek szavazatokban kifejezhetően is meglehet majd a pozitív hozadéka. Ezt az RMDSZ is számításba vette, amikor feltételeit jelezve, a Bocénál mindenképpen többet ígérő Ungureanu-kormányzás oldalán maradt. Csakhogy a jelek szerint a szövetség ugyanazokkal a szereplőkkel menne tovább, akik demokrata-liberális kollégáikhoz hasonlóan szintén részesei voltak a Boc-kormány közelégedetlenséget kiváltó intézkedéseinek.
Talány, hogy az RMDSZ miért nem lép a PDL-hez hasonlót, hacsak azon az elven nem, hogy győztes csapaton változtatni nem jó. (No de kérem…) Hiszen az elégedetlenséget, a kiábrándultságot, a negatív összképet a választók tekintélyes része nem tudja és nem is fogja elkülöníteni azoktól a magyar miniszterektől (sem), akik a kiváltó okok részesei. Arról nem is beszélve, hogy a szövetség vezető politikusai, ezen belül parlamenti képviselete tekintélyes részének gőgjével és arroganciájával sokaknál kezdett megtelni a cipő. Fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt ezt jó volna felismerni. S főleg kezelni, de ne maszlaggal.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.