2012. február 09., 10:382012. február 09., 10:38
A demokrata-liberálisok új arcokkal, fiatal és dinamikusnak ígérkező csapattal igyekeznek új kabinetet alakítani, egyértelműen jelezve, hogy közel fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt tiszta lappal kezdenék el a Boc-kormányzás – valóban elkerülhetetlen, de tengersok fájdalmat és ekképpen közutálatot kiváltó – megszorításai miatt megcsappant politikai tőkét visszaszerző munkát. Figyeljük csak meg, hogy az Ungureanu-kormány javasolt összetételében egyetlen Boc-miniszter sem szerepel, ami eléggé világosan jelzi, hogy a PDL – legalábbis egyelőre – háttérbe sorakoztatja azokat a (főbb) szereplőket, akik a leköszönt kabinet tagjaiként akarva-akaratlanul részesei voltak a kormány, közvetetten pedig a párt bizalomvesztésének.
Logikusnak tűnő húzás, főleg olyan körülmények között, hogy az állítólag enyhén növekvő gazdasági mutatók lehetővé tesznek némi kiigazítást a közalkalmazottak bére és a nyugdíjak terén. Aminek szavazatokban kifejezhetően is meglehet majd a pozitív hozadéka. Ezt az RMDSZ is számításba vette, amikor feltételeit jelezve, a Bocénál mindenképpen többet ígérő Ungureanu-kormányzás oldalán maradt. Csakhogy a jelek szerint a szövetség ugyanazokkal a szereplőkkel menne tovább, akik demokrata-liberális kollégáikhoz hasonlóan szintén részesei voltak a Boc-kormány közelégedetlenséget kiváltó intézkedéseinek.
Talány, hogy az RMDSZ miért nem lép a PDL-hez hasonlót, hacsak azon az elven nem, hogy győztes csapaton változtatni nem jó. (No de kérem…) Hiszen az elégedetlenséget, a kiábrándultságot, a negatív összképet a választók tekintélyes része nem tudja és nem is fogja elkülöníteni azoktól a magyar miniszterektől (sem), akik a kiváltó okok részesei. Arról nem is beszélve, hogy a szövetség vezető politikusai, ezen belül parlamenti képviselete tekintélyes részének gőgjével és arroganciájával sokaknál kezdett megtelni a cipő. Fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt ezt jó volna felismerni. S főleg kezelni, de ne maszlaggal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok