A nyugati fegyvereknek és kiképzésnek köszönhetően pedig mostanra az ukrán hadsereg – miután a déli, herszoni régióban ígért offenzívát – olyan meglepő és elsöprő erejű ellentámadást hajtott végre északon, hogy a harkivi régióból kisöpörték az orosz megszálló erőket, és már a luhanszki területre is megérkeztek. Bár az orosz elnök támogatottsága továbbra is magas hazájában, a további kudarcok azzal fenyegetnének, hogy egyre többen fordulnak ellene, ezért ő és a vezérkar is előre menekül: a 300 000 tartalékos behívásával próbálja pótolni a veszteséget. (Kérdéses persze, hogy maga a mozgósítás nem jár-e ugyanúgy népszerűségvesztéssel), A döntéssel azt is beismerte, hogy elszámították magukat, egyrészt az ukránok sem adták könnyen a bőrüket, másrészt a Nyugat – főleg az Egyesült Államok – is határozottan kiállt az ukránok mellett.

A moszkvai illetékesek taktikájának a megszállt, orosz többségű régiókban az Oroszországhoz való csatlakozásról megtartandó „népszavazások” is részét képezik. Mivel tudjuk, milyen az, amikor orosz szuronyok árnyékában tartanak meg bármilyen voksolást – bár azért a kijevi vezetés ukrajnai kisebbségekkel szembeni tűrhetetlen, brutális elnyomó politikájáról sem szabad megfeledkezni –, borítékolható, hogy 80–90 százalékos többségben lesznek majd az egyesülést támogató szavazatok. Az orosz illetékesek már eddig is azzal fenyegetőztek, hogy a nyugati országok háborúba való közvetlen beavatkozásának tekintik, ha az ukránok általuk szállított fegyverekkel orosz területeket támadnak. Most Putyinék arra játszhatnak, hogy ha a megszállt területeket a népszavazás-paródia nyomán Oroszország részévé nyilvánítják, ez a doktrína ezekre is érvényes lesz.

Nagyobbat azonban nem is csalódhatnának: mind Washington, mind az EU jelezte, hogy nem ismeri el a „népszavazások” eredményét, vagyis részükről az ukránok továbbra is csupán a saját területeik felszabadítására használják a fegyvereket. A Putyin által alkalmazott retorikában amúgy semmi újdonság nem volt: ukrán neonácikról beszélt, illetve arról, hogy a Nyugat célja Oroszország térdre kényszerítése. A nukleáris fegyverekkel való burkolt fenyegetőzés pedig egyértelműen gengsztertempó – bár ismerve a mindenkori orosz vezetők skrupulusnélküliségét, nem kizárható, hogy végső, szorult helyzetükben akár a korlátozott hatósugarú taktikai atomfegyver bevetését is meglépnék, mondjuk egy, Odessza partjai előtti tenger alatti robbantás képében. Ezzel azonban nem csupán a Nyugat – nem nukleáris – ellencsapását vonnák magukra, de vélhetően Kínának is lenne egy-két szava hozzá.

Persze mindamellett, hogy Oroszország területrabló latorállamként viselkedik Ukrajnában, a Putyin által sulykoltaknak annyiban van valóságalapjuk, hogy Washington igencsak jó bizniszt látna abban, ha az EU keleti és az Oroszország nyugati határa közötti területet a saját érdekszférájába sorolhatná. Ezért is önti szinte számolatlanul a pénzt és a fegyvert Ukrajnába, és az eddigiek alapján talán nem túl valóságtól elrugaszkodott dolog arra számítani, hogy már csak az eddigi befektetéseik miatt is még több fegyver Ukrajnába küldésével reagál az orosz mozgósításra.

Amelynek sikere amúgy is bizonytalan.

Persze az ember­anyag is fontos, de kérdéses, mennyit érnek a családjuktól elszakított, nem túl acélos morálú férfiak, akiket ráadásul felfegyverezni sem biztos, hogy lesz mivel, mivel a meglévő óriási mennyiségű tüzérségi eszközön túlmenően az ütőképes orosz harci eszközök jelentős része „elporladt” az eddigi harcok során. Természetesen abban biztosak lehetünk, hogy az oroszok akár az ukrán infrastruktúra – erőművek, villamosvezetékek, vízművek – elleni támadások fokozásával is megpróbálják majd térdre kényszeríteni az ukránokat.

Az eddigiek alapján még nem tudni, hogyan végződik majd a konfliktus, de néhány dolog bizonyosnak tűnik. Az oroszok nimbusza óriási csorbát szenvedett, emiatt még elkeseredettebben vetik bele magukat a háborúba. Az ukránok viszont vérszemet kaptak, a Nyugat pedig – főleg az Egyesült Államok – várhatóan még több pénz és fegyver Ukrajnába küldésével reagál az orosz létszámnövelésre. Vagyis a háború még beláthatatlan ideig elhúzódik – ennek minden, Európára, azon belül szűkebb régiónkra gyakorolt negatív hatásával együtt.