VEZÉRCIKK – Már sokan sokszor temették volna, mondván, hogy a vers is végső soron ugyanolyan divatfüggő, mint a mindennapjaink egyéb tartozéka, de a KÖLTÉSZET halhatatlan.
2017. április 11., 10:072017. április 11., 10:07
A divatfüggés természetesen igaz, olyan értelemben, hogy bizonyos korok jobban, mások kevésbé szeretik a költőket, ám a világ dolgainak érzelmi lereagálása emberileg kódolt, bár az a különbség is igaz, hogy vannak többé vagy kevésbé lírai alkatú népek, nyelvek. A mi irodalmunk stílusokban is, műfajokban is vitathatatlanul költészettúlsúlyú.
Talán ezért nem véletlen, hogy ünnepét épp annak a költőnek a születésnapján üljük, aki a legtágabban és legpontosabban írta körül a lírai alkotót: „Ha költenél s van rá költség, / azt a verset heten költsék. / Egy, ki márványból rak falut, / egy, ki mikor szülték, aludt, / egy, ki eget mér és bólint, / egy, kit a szó nevén szólít, / egy, ki lelkét üti nyélbe, / egy, ki patkányt boncol élve. / Kettő vitéz és tudós négy, / a hetedik te magad légy.”
Igen, mindezt József Attila írja az egyik legemblematikusabb hitvallásában, A hetedik című versében. Saját költőiségén túlmenően mindig foglalkoztatta a KÖLTŐ identitásának meghatározása, de feltehetőleg 1932-ben, az idézett vers keletkezésének évében lírai szempontból is nehezebbnek érezte a condition humaine-t, mert A hetedik közvetlen közelében keletkezett Mondd, mit érlel utolsó szakaszában nagyon keserűen fogalmaz, mondván, hogy „neve, ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé”. Ez a kiáltással is felérő, de belenyugvóan elfojtott megjegyzés nem a költészetet, hanem a vers fogadására és befogadására hivatott pillanatnyi környezetet minősíti. Nagyon hasonlóan a szintén április 11-én, de József Attilánál öt évvel korábban, 1900-ban és nem Budapesten, hanem
Kassán született Márai Sándor amerikai emigrációban, 1961-ben írja a Manhattani szonettek 1. darabjában. Nem panaszkodva, hisz a távozást szabad akaratából választotta, de nem tudván és nem is akarván eltitkolni a mindvégig megmaradt magányát: „Azt hittem, nem bírom tovább, elég – / New York forró belében, mint a vak / Élősdi kúsztam lenn, a föld alatt. / Akkor kinyílt a manhattani ég. / A Nyolcadik Sugárút peremén / Álltunk – én és még kilencmillió / Ember – s mert halni rossz és élni jó, / Szólani kezdett ez a költemény. / Azt hittem, nem bírom tovább, elég. / A négert néztem és az állami / Rendőröket, s nem bírtam állani, / De iszonyúan nagy volt ez az ég – / Ezért a földre ültem s állati / Szerényen felnéztem az égre még.”
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!