VEZÉRCIKK – Már sokan sokszor temették volna, mondván, hogy a vers is végső soron ugyanolyan divatfüggő, mint a mindennapjaink egyéb tartozéka, de a KÖLTÉSZET halhatatlan.
2017. április 11., 10:072017. április 11., 10:07
A divatfüggés természetesen igaz, olyan értelemben, hogy bizonyos korok jobban, mások kevésbé szeretik a költőket, ám a világ dolgainak érzelmi lereagálása emberileg kódolt, bár az a különbség is igaz, hogy vannak többé vagy kevésbé lírai alkatú népek, nyelvek. A mi irodalmunk stílusokban is, műfajokban is vitathatatlanul költészettúlsúlyú.
Talán ezért nem véletlen, hogy ünnepét épp annak a költőnek a születésnapján üljük, aki a legtágabban és legpontosabban írta körül a lírai alkotót: „Ha költenél s van rá költség, / azt a verset heten költsék. / Egy, ki márványból rak falut, / egy, ki mikor szülték, aludt, / egy, ki eget mér és bólint, / egy, kit a szó nevén szólít, / egy, ki lelkét üti nyélbe, / egy, ki patkányt boncol élve. / Kettő vitéz és tudós négy, / a hetedik te magad légy.”
Igen, mindezt József Attila írja az egyik legemblematikusabb hitvallásában, A hetedik című versében. Saját költőiségén túlmenően mindig foglalkoztatta a KÖLTŐ identitásának meghatározása, de feltehetőleg 1932-ben, az idézett vers keletkezésének évében lírai szempontból is nehezebbnek érezte a condition humaine-t, mert A hetedik közvetlen közelében keletkezett Mondd, mit érlel utolsó szakaszában nagyon keserűen fogalmaz, mondván, hogy „neve, ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé”. Ez a kiáltással is felérő, de belenyugvóan elfojtott megjegyzés nem a költészetet, hanem a vers fogadására és befogadására hivatott pillanatnyi környezetet minősíti. Nagyon hasonlóan a szintén április 11-én, de József Attilánál öt évvel korábban, 1900-ban és nem Budapesten, hanem
Kassán született Márai Sándor amerikai emigrációban, 1961-ben írja a Manhattani szonettek 1. darabjában. Nem panaszkodva, hisz a távozást szabad akaratából választotta, de nem tudván és nem is akarván eltitkolni a mindvégig megmaradt magányát: „Azt hittem, nem bírom tovább, elég – / New York forró belében, mint a vak / Élősdi kúsztam lenn, a föld alatt. / Akkor kinyílt a manhattani ég. / A Nyolcadik Sugárút peremén / Álltunk – én és még kilencmillió / Ember – s mert halni rossz és élni jó, / Szólani kezdett ez a költemény. / Azt hittem, nem bírom tovább, elég. / A négert néztem és az állami / Rendőröket, s nem bírtam állani, / De iszonyúan nagy volt ez az ég – / Ezért a földre ültem s állati / Szerényen felnéztem az égre még.”
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!