2010. október 08., 11:232010. október 08., 11:23
Elég, ha leül a számítógép elé, rácsatlakozik a világhálóra, és pillanatok alatt lehívhatja a hivatal órarendjét és az ügyintézéshez kért iratok lajstromát. Az ilyen felvilágosító demonstrációk pláne faluhelyen az idősebb generáció számára úgy hatnak, mint a holdutazás. Ilyen közegben az emberek többsége le is mondott arról, hogy megpróbáljon lépést tartani a tudomány és a technika vívmányaival. Szóval, amikor a szomszéd megkeresett, magabiztosan ültem a gép mellé.
Mi sem könnyebb beütni a hivatal hozzávetőleges nevét a keresőprogramba, megjeleníteni a hivatal honlapját, melyen látható helyen szokták elhelyezni a közérdekű adatokat. A jogosítványokat és forgalmi engedélyeket kibocsátó kolozsvári szolgálattal azonban meggyűlt a bajom. Kiderült, ennek az intézménynek nincsen honlapja. A kereső a prefektusi hivatal honlapjára vezetett, de a honlapon belül sehogy sem sikerült megtalálni a keresett szolgálatra vonatkozó adatokat. Az oldal keresőprogramja nem működött. Ott gubbasztottam a számítógép előtt, kissé szégyenkezvén a szomszéd előtt, hogy a demonstráció nem sikerül. Aztán mentő ötletem támadt: felhívom a zöld számot. Újabb bukta. Sípszó jelezte a mobiltelefonomban, hogy ez a szolgáltatás nem működik. Még szerencse, hogy próbálkoztam a vezetékesről is.
Többszöri csengetés után a vonal másik végén női hang jelentkezett, és velem is megosztotta a Costicának küldött irodán belüli üzenetét. Csak a mondat befejezése után szólt hozzám is. Mérsékelt udvariassággal közölte az információt, és azt is, hogy a honlapra hova vannak feltéve a keresett hivatalra vonatkozó információk. A megadott helyen azok a hirdetmények voltak sorba rakva csatolmányokként word formátumban, amelyek kinyomtatott változatát a hivatal ajtajára, falaira is kifüggesztették. Olyan ez, mint amikor a kávéscsészék befóliázva állnak a vitrinben. A szomszédnak nem tudtam elmagyarázni, hogy mi a baj az órarenddel, amely ott van a neten, és amelyet mégsem találtam meg önerőből. Ő viszont megjegyezte: ennyi idő alatt odaért volna a hivatalba.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.