2010. október 08., 11:232010. október 08., 11:23
Elég, ha leül a számítógép elé, rácsatlakozik a világhálóra, és pillanatok alatt lehívhatja a hivatal órarendjét és az ügyintézéshez kért iratok lajstromát. Az ilyen felvilágosító demonstrációk pláne faluhelyen az idősebb generáció számára úgy hatnak, mint a holdutazás. Ilyen közegben az emberek többsége le is mondott arról, hogy megpróbáljon lépést tartani a tudomány és a technika vívmányaival. Szóval, amikor a szomszéd megkeresett, magabiztosan ültem a gép mellé.
Mi sem könnyebb beütni a hivatal hozzávetőleges nevét a keresőprogramba, megjeleníteni a hivatal honlapját, melyen látható helyen szokták elhelyezni a közérdekű adatokat. A jogosítványokat és forgalmi engedélyeket kibocsátó kolozsvári szolgálattal azonban meggyűlt a bajom. Kiderült, ennek az intézménynek nincsen honlapja. A kereső a prefektusi hivatal honlapjára vezetett, de a honlapon belül sehogy sem sikerült megtalálni a keresett szolgálatra vonatkozó adatokat. Az oldal keresőprogramja nem működött. Ott gubbasztottam a számítógép előtt, kissé szégyenkezvén a szomszéd előtt, hogy a demonstráció nem sikerül. Aztán mentő ötletem támadt: felhívom a zöld számot. Újabb bukta. Sípszó jelezte a mobiltelefonomban, hogy ez a szolgáltatás nem működik. Még szerencse, hogy próbálkoztam a vezetékesről is.
Többszöri csengetés után a vonal másik végén női hang jelentkezett, és velem is megosztotta a Costicának küldött irodán belüli üzenetét. Csak a mondat befejezése után szólt hozzám is. Mérsékelt udvariassággal közölte az információt, és azt is, hogy a honlapra hova vannak feltéve a keresett hivatalra vonatkozó információk. A megadott helyen azok a hirdetmények voltak sorba rakva csatolmányokként word formátumban, amelyek kinyomtatott változatát a hivatal ajtajára, falaira is kifüggesztették. Olyan ez, mint amikor a kávéscsészék befóliázva állnak a vitrinben. A szomszédnak nem tudtam elmagyarázni, hogy mi a baj az órarenddel, amely ott van a neten, és amelyet mégsem találtam meg önerőből. Ő viszont megjegyezte: ennyi idő alatt odaért volna a hivatalba.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.