2010. október 08., 11:232010. október 08., 11:23
Elég, ha leül a számítógép elé, rácsatlakozik a világhálóra, és pillanatok alatt lehívhatja a hivatal órarendjét és az ügyintézéshez kért iratok lajstromát. Az ilyen felvilágosító demonstrációk pláne faluhelyen az idősebb generáció számára úgy hatnak, mint a holdutazás. Ilyen közegben az emberek többsége le is mondott arról, hogy megpróbáljon lépést tartani a tudomány és a technika vívmányaival. Szóval, amikor a szomszéd megkeresett, magabiztosan ültem a gép mellé.
Mi sem könnyebb beütni a hivatal hozzávetőleges nevét a keresőprogramba, megjeleníteni a hivatal honlapját, melyen látható helyen szokták elhelyezni a közérdekű adatokat. A jogosítványokat és forgalmi engedélyeket kibocsátó kolozsvári szolgálattal azonban meggyűlt a bajom. Kiderült, ennek az intézménynek nincsen honlapja. A kereső a prefektusi hivatal honlapjára vezetett, de a honlapon belül sehogy sem sikerült megtalálni a keresett szolgálatra vonatkozó adatokat. Az oldal keresőprogramja nem működött. Ott gubbasztottam a számítógép előtt, kissé szégyenkezvén a szomszéd előtt, hogy a demonstráció nem sikerül. Aztán mentő ötletem támadt: felhívom a zöld számot. Újabb bukta. Sípszó jelezte a mobiltelefonomban, hogy ez a szolgáltatás nem működik. Még szerencse, hogy próbálkoztam a vezetékesről is.
Többszöri csengetés után a vonal másik végén női hang jelentkezett, és velem is megosztotta a Costicának küldött irodán belüli üzenetét. Csak a mondat befejezése után szólt hozzám is. Mérsékelt udvariassággal közölte az információt, és azt is, hogy a honlapra hova vannak feltéve a keresett hivatalra vonatkozó információk. A megadott helyen azok a hirdetmények voltak sorba rakva csatolmányokként word formátumban, amelyek kinyomtatott változatát a hivatal ajtajára, falaira is kifüggesztették. Olyan ez, mint amikor a kávéscsészék befóliázva állnak a vitrinben. A szomszédnak nem tudtam elmagyarázni, hogy mi a baj az órarenddel, amely ott van a neten, és amelyet mégsem találtam meg önerőből. Ő viszont megjegyezte: ennyi idő alatt odaért volna a hivatalba.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.