VEZÉRCIKK – Az, hogy személyesen látogatott el egy bukaresti iskolába a Kék bálna internetes „játék” ügyében kedden a belügyminiszter és a város főpolgármestere, valószínűleg ráerősít a média által rendkívül aggasztónak feltüntetett jelenség körüli hisztériára.
2017. április 04., 23:172017. április 04., 23:17
Kétségtelen: ha felmerül a gyanú, hogy tinédzserek az önpusztításra, öngyilkosságra buzdító, állítólag Oroszországból indult játék csapdájába esnek, és ártanak maguknak, már megelőzésként is tennie kell valamit a felelős felnőttnek: elsősorban a szülőnek, családnak, aztán a pedagógusnak és indokolt esetben természetesen a szakembereknek, pszichológusoknak. Annál is inkább, mert tizenéves korban minden szülői intelemnél erősebb lehet a kortárscsoport nyomása, így könnyedén magával ragadhatja a gyereket bármilyen, a társai körében népszerű divathullám.
A tragédiákat azonban elsősorban nem a kétélű hírveréssel, látványos politikusi, belügyminiszteri kampányokkal lehet hatékonyan megakadályozni. A jelenségől hetek-hónapok óta gyakran és előszeretettel cikkezik a romániai sajtó, ezáltal egyrészt a pánikot táplálja, másrészt valószínűleg még több, a rémhírek iránt fogékony olvasót gyűjt. Ugyan a hazai hatóságok egyelőre nem találtak kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy az utóbbi időben történt kamaszöngyilkosságok vagy egyes diákok önpusztító akciói tényleg összefüggésben állnának az internetes játékkal, az azonban konkrétum, hogy óriási médiafigyelem övezi a Kék bálnát – és ennek megvannak a hátulütői. Az a gyerek, aki esetleg egyébként véletlenül nem hallott volna a játékról, most már biztosan pontosan tudja, miről is van szó.
És minél nagyobb a médiahisztéria a jelenség körül, logikus, hogy annál súlyosabb nyomás nehezedik mindenkire. A lájk- vagy klikkvadászat jegyében indult játék közvetve továbbgenerálja a klikkvadászatot, hiszen a sajtó egyre erősebb kényszert érez, hogy még figyelemfelkeltőbb részletekkel álljon elő. Ugyanakkor a politikára is nyomás nehezedik, hogy megoldást keressen a problémára – lásd a belügyminiszter látványos gesztusát. (Amúgy vajon hihető, hogy egy politikusi megnyilvánulás érdemben befolyásolhatja egy lelki problémákkal küzdő, depresszióra hajlamos vagy esetleg kiegyensúlyozott, de természetszerűleg kíváncsi kamasz tetteit?)
Nyomás nehezedik a hatóságokra is, hogy összefüggést keressenek és találjanak a jelenség és a gyerekek önpusztító kísérletei között. És persze a szülők sem maradhatnak közömbösek a médiahírek iránt. Az egyébként mindenképp hasznos lehet, ha kikukucskálnak a megélhetés mindennapi őrült mókuskerekéből, és picit jobban odafigyelnek tinédzser gyermekükre, akinek talán az okostelefonja a legigazibb barátja.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy ha elsősorban a virtuális világot, a világháló obskurus „hadművelteit\" tekintjük bűnbaknak, akkor jó eséllyel elfedjük, mik lehetnek a tragédiák igazi okai, eltereljük a figyelmet arról, hogy a kamaszkor amúgy is szövevényes lelki útvesztőiben mennyire oda kell figyelnie a családnak arra, hogy milyen fajta (iskolai, baráti, önértékelési, stb.) gondok nyomaszthatják a gyerekeket. Szóval jó lenne kitüntetett figyelmet szentelni elsősorban a kamasz lelkivilágának – virtualitáson innen és túl, függetlenül attól, mekkora kék bálnák úsznak a hírhullámokban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok