2013. január 04., 10:392013. január 04., 10:39
Ugyanakkor kérdéses még, hogy a tárgyaló felek létre tudnak-e hozni egységes programot felvállaló választási koalíciót. A mostani tárgyalások bizonyos mértékig a romániai eseményeket idézik, amikor a két legnagyobb ellenzéki párt, a PSD és a PNL már több mint egy évvel a 2012 decemberében megrendezett választások előtt megalapította a Szociálliberális Uniót (USL), amelyet így márkanévként is volt idő bejáratni.
Az analógia ugyanakkor korántsem teljes. Itt ugyanis egy tőről fakadó, szinte azonos ideológiát és programot képviselő alakulatokról van szó, amelyek népszerűsége még összeadva sem biztos, hogy eléri a Fideszét. Ráadásul az ellenzéki összefogás korántsem teljes, hiszen az LMP nem vett részt az egyeztetéseken. A magát demokratikus ellenzéknek nevező, 2010-ben súlyos vereséget szenvedett oldal vehemensebb képviselői ezért már egyenesen árulónak bélyegzik az ökopártot, holott az – igaz, kemény belső viták után – csak tartja magát ahhoz, hogy az országot 2010-ig irányító, és a tönk szélére juttató erőktől eltérően kíván politizálni.
Bár tény, hogy a kormány számos esetben nem elegánsan használta ki kétharmados többségét, számos fölösleges konfliktust gerjesztett, és a kétharmados felhatalmazásra hivatkozva gyakran elhanyagolta az előzetes egyeztetéseket a lényeges módosításokról, egyáltalán nem biztos, hogy a kiábrándult, a bizonytalan szavazók egyre nagyobb táborát erősítő polgárok számára megfelelő alternatíva lehet egy balliberális unió.
Kérdéses ugyanis, hogy mennyire lehet majd hiteles egy olyan választási szövetség, amely a jelek szerint semmit sem tanult vereségéből, és retorikája és a felvonultatott politikusok alapján, a két éve a választók kétharmada által nemkívánatosnak ítélt 2010 előtti állapotokat állítaná vissza.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.