2013. január 02., 21:282013. január 02., 21:28
A (majdnem) frissen beiktatott kormány kétségtelenül jelesre vizsgázott a jelképes sofőrvizsgán: még jóformán el sem hangzott a kormányalakítási felkérés, máris kiderült, hogy azt megelőzően már egyezkedtek is róla a magyar érdekképviselettel, amiről mellesleg épp akkortájt tudtuk meg, hogy nem lévén politikai párt, bárhol, bármikor, bárkivel egyezkedhetnek. Kár, hogy nem szögezték ezt le már ’90-ben, kevesebben csodálkoztak volna ezen a politikai „fehérmájúságon”.
De gyorsan túl lett beszélve, mert robbant a következő petárda, az államelnökkel történt éjszakai purparlé. Hogy igen, s hogy nem is annyira. Hogy aláírtak, vagy csak úgy tettek. Hogy közönséges tinta volt-e a tollukban, vagy olyan, ami egy idő után láthatatlanná válik. Ez is lecsengett, nyugodtan tovább lehetett hajtani – szigorúan ügyelve a balláb-szabályra. Jött a legnagyobb attrakció, az osztogató-fosztogató helyadogatás. Szálltak a nevek, mint ősszel a darvak, hol az egyik tört az alakzat élére, hol egy másik. Már-már szakadt a babaruha, mert olyanok is belemarkoltak, akik előszeretettel játszadoznak mások bábuival. Csakhogy azt is elmagyarázták nekünk, hogy ez éppen így van jól, ezért nem dől egyik vagy másik felére a világ, hanem csak hintázik egy kicsit a kerekded talpain, mint a keljfeljancsi, aztán szépen megáll.
És mehet minden tovább, a maga útján. Jelenleg úgy tűnik, hogy megy is. Hogy vannak ugyan hótorlaszok, elzárt utak, jegesedés és hasonló, december második felében nálunk felé kifejezetten szokatlan jelenségek, de a meteorológusok nem ismerik a balláb-szabályt, ők szorgalmasan jelentik mindazt, amit a műholdak mondanak nekik. Például jelentős melegedést! Na végre, milyen régen ácsingóztunk már az ausztrál vagy brazil időjárás után! Ki kell várni, és minden sikerül. Csak a folyton huhogók mondogatják, hogy már nincs olyan irány, ahonnan váratlanul jöhet valami rossz? Már minden irány ki lett két évtized alatt próbálva?! De hátha jön valami jó?! Hogy az kizárt? A folyamatos balláb-szabály miatt? Jól van na, elhiszem!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.