2009. február 23., 09:522009. február 23., 09:52
A babakozmetikumok gyártói és a pelenkagyártó cégek kis ajándékcsomagokkal várják ugyanis az újszülöttet. Mindegyik arra hajt, hogy a pici és az anyuka az általa gyártott termékeket szokja meg, és később az áruházban is ezt emelje le a polcról.
Az pedig újabb meglepetés, hogy a gyermeket világra hozó anyukáknak szülési támogatás, babakelengye-támogatás jár az államkasszából. A két tétel ugyan összeadva sem túl nagy, mintegy fele annak, amit a szülést levezető orvos zsebébe illik csúsztatni, de hát a gesztus a fontos. Lám, az állam is tudja, hogy érdekében áll támogatni a gyermekvállalást; felmérte, ha egyre kevesebb gyermek születik, akkor romlik a munkaképesek és a nyugdíjasok aránya, egyre kevesebb adófizető nyugdíjjárulékából kell az idősek nyugdíját kifizetni, csődbe juthat a társadalombiztosítási rendszer. Ha nincsenek hazai gyermekek, nincs hazai fiatal munkaerő, hát kínai bevándorlók betelepítésével kell egyensúlyt teremteni. Még mindig jobb tehát, ha a zsebébe nyúl, és kiteszi a babakelengyét.
Míg a felesége szoptatja az aranyos csöppséget, azt próbálja megtudni, vajon melyik ablaknál adják a pénzt. Kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy az állam mégsem úgy működik, mint a pelenkagyártó. Előbb írásban kell kérvényeznie egy olyan hivatalos nyilatkozatot, mely tanúsítja, hogy nem kapott babakelengyepénzt a megyeszékhelyen, aztán amikor ez a nyilatkozat postán megérkezik, a lakhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalban kell több négyzetméternyi űrlapot kitöltenie a támogatásért. Ekkor persze már baba, mama otthon. Még szerencse, hogy nem a kelengyepénzből akarta megvenni a pólyát, amivel a csöppséget kihozza a kórházból.
Azzal csak jó három hónap múlva szembesül, hogy a baba születése elvonta a figyelmét a járulékok befizetéséről. Az állam pedig nem kegyelmez. Mind az egészségbiztosító, mind a nyugdíjbiztosító késedelmi kamatot fizettet. Mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Már három és fél hónapos a baba, a testsúlya a születési kétszerese, amikor jelzik, megérkezett a hivatalhoz a szülési támogatás és a babakelengyepénz. Az összeg persze nem kamatozott, de így is jól jön. Legalább lesz, amiből kifizetni a késedelmi kamatokkal felduzzasztott járulékokat.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.